Az egyre hosszabbodó őszi estéken megnő a rágcsálókedvünk: egy jó könyv vagy egy érdekes film izgalmait kellemesen kiegészíti valami jó kis ropogtatnivaló. Ha már muszáj, akkor válasszunk pár szem házilag ízesített diót vagy mogyorót. Ha meg tudjuk állni, hogy ne marokszám együk, egészségvédő akciónak is felfoghatjuk.
[eadvert]
A nagyobb élelmiszer-áruházakban, zöldségeseknél többféle egzotikus diófélével is találkozhatunk. A jól megszokott dió, mogyoró, pisztácia, mandula mellett érdemes ezeket is megkóstolni.
Paradió
Brazíliából származik, nevét Pará államról kapta. A magok a kókuszdióhoz hasonlító termésben fejlődnek ki, hosszúkásak, körülbelül 2 × 5 cm-esek.
Kesudió
Szintén Brazília az őshazája, a portugálok közvetítésével terjedt többfelé a világban. A trópusi éghajlatot kedveli. Jellegzetes, görbe kifli alakúak a magok. Íze nem különösebben intenzív, így jól illik az édes és a sós ételekhez is.
Pekándió
Észak-Amerikából származik. A hosszúkás, vékony héjú termést kézzel is fel lehet törni. A belseje nagyon hasonlít a dióhoz, csak hosszúkásabb, karcsúbb és kicsit sötétebb.
Makadámdió
Ritka és drága dióféle. Ausztrália keleti, szubtrópusi vidékeiről ered. Nagyon vastag, kemény héj alatt rejtőzik, ezért általában csak tisztítva kapható.
