A svédek híres kanelbullarja, azaz kardamomos-fahéjas csigája nem véletlenül ilyen népszerű, tényleg nagyon finom. A magyarul nem túl jól hangzó fika a svédek ötórai teája. Az idő nagyjából stimmel, a tea, az inkább híg, hosszú kávé, mellé pedig nem uborkás szendvics jár, hanem valamilyen sütemény. Az esetek zömében ez az illatos, egyszerre puha és ropogós, foszlós gyönyörűség. A legtöbb kis kávézóban nincs túl nagy választék a süteményespultokban, de kanelbullar mindig van.
Hasonlít a mi kakaós csigánkhoz, ez is egy édes kelt tészta, csigába tekerve, de elég nagyok a különbségek is. Maga a tészta jóval feszesebb, kifejezetten kemény. Hűtőben kelesztjük viszonylag hosszú ideig. Az ízesítése is kicsit szokatlan errefelé, a fahéjat ugyan mi is gyakran használjuk, de a kardamomot sokkal ritkábban. Eleinte furcsának tűnhet ez az ezeregyéjszakába illő fűszer, de eléggé rá lehet kattanni.
A formázása pedig még különlegesebb. Szorosan hozzátartozik, ha igazi kanelbullart akarunk otthon készíteni, akkor ne egyszerűen csigába tekerjük, hanem csomózgassuk svéd módra.
Először hosszú rudakat vágunk, és azokat megsodorjuk a hossztengelyük körül.
Utána ezeket a rudakat csigába csavarjuk.
Végül a rudak utolsó 6-8 centijével keresztben átkötjük a tekercseket.
