Gesztenyéhez mostanában alapvetően kétféle módon jutunk: vagy veszünk egy negyedkilós fagyasztott pürét valamelyik nagyáruházban, vagy egy esti, ráérős séta során beruházunk egy kis zacskó frissen sült gesztenyére, amelyet az utcasarkon sütnek a fura ruhába öltözött, kalapos eladók. Sajnos egyik sem az igazi. A sarki változat lehet jó, de aranyáron mérik, a fagyasztott pedig eléggé változatos. Mindenféleképpen el kell olvasni az összetételét. Ha tényleg gesztenyét szeretnénk enni, s nem adalékokat, akkor csak azokkal foglalkozzunk, amelyekben legalább 70% gesztenye van. De még ezekben is általában túl sok a cukor és az aroma. Ha igazán finomra vágyunk, érdemes belevágni a házi készítésbe. Nem olcsó az alapanyag, rendkívül munkás az elkészítése, de higgyék el, megéri, teljesen más dimenzió, mint a készen vett. A legfontosabb, hogy a gesztenye friss, hibátlan legyen. A szemek legyenek fényesek, formásak, rugalmasak, ne zörögjenek, ne lehessen benyomni a héjukat, ne ropogjanak. Keressünk megbízható forrást.
Hogyan süssük meg?
Megmossuk a gesztenyét, majd langyos vízbe áztatjuk legalább félórára. Utána leszűrjük. Éles, kicsi késsel kereszt alakban bevágjuk a domború felükön. Fazékba rakjuk, öntünk rá bőven vizet, felrakjuk főni. Forrás után negyedórát főzzük, utána leszűrjük. Egy tepsibe sütőpapírt teszünk, rászórjuk a gesztenyét, és 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, 20-30 perc alatt sül meg. Tűzforrón a legfinomabb.
Hogyan készül a házi gesztenyepüré?
A tűzforró sült gesztenyét azonnal meghámozzuk, leszedjük a kemény külső és a vékony belső héját is. Gyorsan dolgozunk vele, mert csak a forrót lehet könnyen megtisztítani és áttörni. Ha kész, azonnal ledaráljuk (tökéletes hozzá az aprítógép is). Az aprított gesztenyét összekeverjük rummal, cukorral, tejszínnel, kicsit ragacsos masszát kell kapnunk. Régimódi krumplinyomóval átnyomjuk, poharakba adagoljuk, és édes tejszínhabbal koronázzuk.