Harcsapaprikás
A harcsapaprikáshoz kedvenc köretem a túrós csusza, illetve fordítva: a túrós csuszát harcsapaprikással szeretem
a legjobban. A főzést a hallal kezdem – a tészta ugyanis frissen jó igazán, a melegítés csak ront rajta. Az apróra vágott vöröshagymát olajon aranysárgára pirítom, a tűzről leveszem, hozzáadom a pirospaprikát és a fűszereket, felöntöm egy kevés vízzel, és addig főzöm, míg a hagyma
szét nem fő. Mikor a pörköltalap már nem darabos, hanem sima és fényes, a harcsát beleteszem, és 8- 10 percig párolom. Ha túl folyós lenne a szósz, liszttel sűrítem.
Túrós csusza
Ezek után jöhet a csusza! A túrót már a főzés megkezdése előtt kiveszem a hűtőből, hogy ne legyen hideg, mert a tésztát nagyon lehűtheti. A füstölt szalonnát kicsi kockákra vágom, és az olajon megpirítom. Míg pirul a szalonna, a vizet felteszem főni egy fazékban, és ha forr, a tésztát beleteszem. Hogy ne ragadjon össze a tészta, a zsírból egy kávéskanálnyit a vízbe dobok. A 12-15 perc alatt kifőtt
tésztát leöblítem meleg vízzel, lecsöpögtetem, és a szalonnazsírban (a pörcöket kiszedem előtte) megforgatom. A túrót szétmorzsolom, a tésztára szórom, a kicsit meglangyosított, kikevert tejföllel leöntöm, és a szalonnapörccel megszórom. A harcsapaprikást a túrós csuszával együtt teszem az asztalra, és tálaláskor a halat
kevés tejföllel meglocsolom.