Ennél az ételnél – mely sokat emlegetett feleségem érdeme – megint a három összetevő, vagyis a hal, a mártás és a köret egyszerű ízeinek a harmóniáján van a hangsúly. Ezért nem kell sem a halnak, sem a köretnek, sem a gombának túl meghatározó ízt adni.
Ennek megfelelően a harcsafilét nagyobb szeletekre vágtam, és semmi más fűszert nem kapott, csak némi sót. Egy órát állt a hidegen, ezalatt egyrészt tüzet raktunk fotós barátommal, másrészt a nagyobb gombákat apróra vágtam – lehetőleg többfélét. A kisebb kalaposokat egyben hagytam.
Mikor már jó parazsunk volt, a grillsütőben a rácsra helyezett serpenyőben némi olajat melegítettem. (Nem kell ellepnie a halat!) A harcsaszeleteket lisztben jól átforgattam, és hirtelen megpirítottam mindkét oldalukat a forró olajban.
A halat melegen tartottam, s a serpenyőben vajat olvasztottam, majd apróra vágott hagymát, fokhagymát pirítottam. Ezt követően jöhetett a gomba, só, őrölt bors. Mikor kezdett elforrni a gomba leve, két kanál lisztet szórtam rá, s némileg lepirítottam, ahogy a rántásnál szokás. Ekkor öntöttem rá a fehérbort, s mikor ennek a nagy része elpárolgott, következett a tejszín. Ha túl sűrű a mártás, egy kis vízzel kell hígítani, mert még több bor már durva ízt adna! Amikor kellőképpen besűrűsödött a szaftunk, mehet bele az aprított kakukkfű – ebből elég egy-két ágacskányi, illetve a rengeteg petrezselyem. Minél több, annál jobb.
Ezzel meg is voltunk, mert közben nejem elkészítette a köretet, vagyis a krumplipürét. S hogy az étel színesebb legyen a tányéron, a kész pürébe egy evőkanálnyi őrölt paprikát is kevert,
