Káposztás májlepényke

Talán már kiderült e rovat hasábjain, hogy imádom a belsőségeket, különösen a májat. Mindenféle májat, legyen szó marháéról – naná, hogy igazi borjúéról –, sertéséről vagy szárnyaséról. (A tömöttliba- és a kacsamáj külön kategória, ebbe a körbe nem sorolható.)
Szóval máj. S ha már az – hát az oroszoknak van egy
érdekes ételük, melyet úgy hívnak, hogy májlepényke.
Úgy készítettem, ahogy ők: a májat megpároltam némi
vöröshagymán és zsiradékon. Amikor kihűlt, ledaráltam
a húsdarálón a káposztával együtt, felváltva adagolva.
Jöhetett bele két tojás és a finomra vágott zöldfűszerek.
Megsóztam, borsoztam, majd jól átkevertem, s annyi tejet meg lisztet adtam hozzá, hogy kemény, de formázható állagú legyen. Olajat – csak keveset – hevítettem a grillrácsra rakott serpenyőben, és aranybarnára sütöttem a kanállal adagolt és laposra nyomkodott májas krémet. Vigyázni kell, mert nagyon könnyen megbarnul, ami nem szép látvány, ráadásul nagyon nem is kell megsütni, mert a máj párolva került a keverékbe. Fehér retekkel, káposztával töltött savanyú uborkával és friss kenyérrel ettük. Naná, hogy vodkát ittunk hozzá. (Megsúgom: igazából ez a májlepényecske egy jó kis vodkakorcsolya, uborkával,
miegymással körítve! Tehát nem a vodkát isszuk a májashoz, hanem fordítva: a vodkához falatozunk egy kis sültet, savanyát.)