1. Ebben a hónapban a rafinált ízek jegyében főztem, ráadásul az erdőnkben található alapanyagokat is felhasználva. Így került a malac mellé egy kis erdei gomba: erdőszéli csiperke és őzláb. Az ősz káposztája a lila, melyet vörösborral, lila hagymával és szegfűszeggel bolondítottam.
2. A malaccombbal kezdtem: sóval, borssal, erős paprikával, egy-egy evőkanál őrölt rozmaringgal és morzsolt majoránnával, fokhagymaporral fűszereztem, majd néhány evőkanál olajjal átdörzsöltem. Nagyjából egy órát érett a hús a hűtőben, addig elkészítettem a káposztát: a grillrácson egy nagy serpenyőben némi olajon lepároltam a vékonyra karikázott lila hagymát, majd a szegfűszeget sütöttem addig, míg az illata meg nem csapta az orrom. Jöhetett a vékonyra szeletelt káposzta, egy kis só, majd a vörös bor. Az egészet lefedve közepes parázson nagyjából negyed óra alatt puhára pároltam a káposztát. Közben figyeltem, időnként átkevertem, és még egy kis vizet is adtam alá, hogy le ne égjen. Jöhetett a hús: szintén közepes parázson pirítottam először tíz percet az egyik felét, majd a másikat, végül újabb 5-10 percig a bőrös felére állítva. Így lesz igazi buborékosra pattogzó a bőrke. Amíg a hús sült, egy kis olajon lepirítottam két fej vékonyra karikázott vöröshagymát, hozzá vetettem a nem túl apróra vágott gombát, majd egy kis tejet és a reszelt sajtot. Kóstolás után sóztam és borsoztam a mártást, melyet érdemes langyosan tartani, máskülönben a sajt ismét összeáll az elegyben. A sült malachúst egy-egy adag káposztával, gombamártással és vörösborral kínáltam.

Ropogós, kötözött malacpecsenye

Kockás malacpecsenye póréhagymás lencsével