A puttanesca az örömlányok tésztája. Mint a legtöbb hagyományos étel esetén, ennek sem teljesen tisztázott az eredete. Az egyik legenda szerint egyszer nagyon sürgősen kellett megetetni a bordély vendégeit, és az otthoni készletekből ezt tudták a leggyorsabban összedobni. Egy másik történet szerint pár évtizeddel ezelőtt a bordélyházak lakói csak hetente egyszer jöhettek ki, és ekkor kellett jól bevásárolniuk, így aztán előtérbe kerültek azok az ételek, amelyeknek a hozzávalói sokáig elálltak.
Bár Itáliában már évszázadok óta ismert volt a vajas-sajtos tészta (tulajdonképpen ez a legegyszerűbb elkészítés), Alfredo Di Lelio, egy római vendéglőscsalád sarja tökéletesítette és nevezte el maga után, a 19. század végén, illetve a 20. század elején. Fontos, hogy mindig szélesmetéltből készül. Tejszínt és tojást nem tartalmaz a hagyományos változat.
A carbonaráról szeretjük azt gondolni, hogy a hegyekben élő olasz szénégetők egyszerű vacsorája volt valaha, ezért a kevés és egyszerű összetevő. Azonban valószínűleg a második világháború végén, az amerikai katonáknak találták ki, olasz tészta a kedvenceikkel, tojással (illetve tojásporral) és baconnel. Nevét pedig a római La Carbonara étteremről kapta. Alapesetben sem vöröshagyma, sem fokhagyma, sem tejszín nincs benne, ámbár el kell ismerni, az a változat is nagyon finom.
Az olasz tészták első része itt található.
