Anyáink (és sokáig mi is) úgy csináltuk a nyári kovászos uborkát, hogy egy jó nagy, ötliteres üveget teliraktunk uborkával, ment hozzá fokhagyma, kapor, sós víz, a tetejére meg egy jó nagy szelet kenyér (esetleg krumpli). Raktunk rá egy kistányért vagy egy laza textilt, aztán mehetett az egész a tűző napra. Éjszakára behoztuk a házba. Ez is nagyon jó volt. De higgyék el, hogy a fenti módszerrel készített fermentált uborka még jobb is. Stabilan hozza a ropogós, ízletes savanyút. A leve talán még finomabb is. Munka meg jóval kevesebb van vele. Nem kell futkározni a nap után, hurcibálni, ha kész, nem kell átszűrni. Garantáltan gluténmentes.
[eadvert]
Megmossuk az uborkát, a két végüket bevágjuk hosszában. Tisztára mosunk pár hét decis üveget. Körben jó szorosan beleállítjuk az uborkákat. Középre teszünk egy-egy kisebb csokor kaprot vagy kaporszárat, 2-3 gerezd fokhagymát, és ide is belefeszítünk egy uborkát, így nem tudnak majd kiemelkedni a vízből. Forralt, majd visszahűtött vízből kétszázalékos sóoldatot készítünk (egy evőkanál sót adunk egy liter vízhez). Ráöntjük az uborkákra, majdnem teljesen csurig töltjük az üvegeket (maximum fél centi maradjon). Szorosan rácsavarjuk a jól záródó tetőt. Tálcára állítjuk a konyha egy meleg, de nem erős napsütésnek kitett sarkában, és hagyjuk állni 3-4 napig. Közben, amikor beindul, nyomja kifelé a levét, azért van alatta tálca. Nem nyitogatjuk, nem töltünk utána. Onnan látjuk, hogy kész, ha az uborka színe sárgásra vált. Ha jónak ítéljük, kibontjuk az üveget, megkóstoljuk, és betesszük a hűtőszekrénybe. Ha még savanyítani szeretnénk, visszacsavarjuk a tetejét, és hagyjuk még szobahőmérsékleten egy-két napig.
