A kolozsvári rakott káposzta eredetéről szóló anekdota szerint ez a nevezetes erdélyi étel nem Kolozsváron, hanem Nagyváradon született. Déryné – aki Kolozsváron sokat tett az operaelőadások létrehozásáért és népszerűsítéséért – egy alkalommal Nagyváradra látogatott, ahol Hajdú Károly alispán látta vendégül. Az alispán a művésznő tiszteletére az erdélyi főzésmódok gazdag tárházának alkalmazásával csodás étket alkotott szakácsával: egy nagy rézedényt zsíros sertésbőrrel kibéleltetett, és abba rakta rétegesen a savanyú káposztát meg a többi ízes falatot: jércét, sertéshúst, kolbászkarikákat, sonkát, karajt – és az egészet összefőzte. Az egyébként kis étvágyú színésznőnek annyira ízlett a fogás, hogy háromszor is szedett belőle, ami egy úrinőnek az idő tájt nem volt éppen illendő. A receptet is feljegyezte, és hazavitte Pestre – amely, ha időközben ebben-abban módosult is, azóta is gazdagítja a magyar konyha gazdag kínálatát.
Káposztatörténelem
A kolozsvári káposzta egyike a legrégebbi erdélyi ételeknek. Már a Misztótfalusi Kis Miklós által 1695-ben kiadott, első magyarul írott szakácskönyvben is fellelhető a receptúra:
„Végy szép sós káposztát, azt szép vékonyan aprítsd meg, azonban egy fazékba egy kövér tyúkot, vagy pediglen egy fél ludat, kövér szalonnával forrald meg, abáld meg, és a káposztával tedd fel, borsot beléje: azaz, egy rendet elrakván borsold meg, más rendet hasonlóképpen és jól főzd meg: bort is tégy belé, hogy jobb ízű légyen, és amikor feladod, borsold meg.” A népszerű kolozsvári káposzta a vendéglők étlapjára is feljutott, tetejére flekken, kunkori sült szalonna, sült kolbász is került, hogy még mutatósabb legyen. Elkészítésének még számos, mára szinte feledésbe merült módozata ismeretes: ezek közé tartozik a sáfránnyal, gyömbérrel, majoránnával ízessé tett káposzta.
Lacikonyhától a burgerlángosig – Street Food magyar módra, az elmúlt 200 évben
[eadvert]
