A muffint amerikai jövevényként ismerjük, de valójában Angliából származik. Az első – maradék száraz süteményekből, kenyérből és morzsából készült – muffinszerű süteményeket a XVIII. századi Angliában a házicselédek sütötték és fogyasztották. Aztán amikor a ház urai is megkóstolták, kiderült, hogy rendkívül finom csemege, s ettől fogva a társadalom valamennyi rétegében gyors népszerűségre tett szert.
A „muffin man”, a jellegzetes süteményárus reggelente és délutánonként tálcáját a fején egyensúlyozva kínálta portékáját, ami az angol reggelik és teadélutánok kedvelt süteménye lett. Megpirítva, vajjal és lekvárral fogyasztották a muffint, a klasszikus angol teához.
A tengerentúlra a kivándorlók vitték magukkal a receptet a XIX. században. Az Újvilágban a muffin is új hazára lelt, és elég nagy átalakuláson ment keresztül. A sütemény alapja eredetileg ugyanis kelt tészta volt, de miután 1891-ben feltalálták a sütőport, kevert tésztából sütötték. Elkészítése egyszerűbbé vált – a muffinkedvelők szinte pillanatok alatt asztalra varázsolhatták a kedvenc süteményüket.
Fotó: Shutterstock
MUFFINOKOSÍTÓ
- A muffin szereti, ha nem egészen tele, hanem csak háromnegyed részig töltjük meg a sütőformát – így lesz helye szemet gyönyörködtetően növekedni, púposra dagadni.
- Mivel a sütés viszonylag rövid ideig tart, fontos, hogy előmelegített sütőbe tegyük a tésztát. Amikor szépen megemelkedett, kicsit csökkenthetjük a hőmérsékletet.
- A sütő ajtaját csak 10 perc elteltével nyissuk ki, különben a muffinok összeesnek.
- A sütőformát alaposan vajazzuk ki, nehogy a sütemény beleragadjon. Még jobb, ha muffinpapírral béleljük ki a mélyedéseket – így a mosogatást is megspórolhatjuk…
- Érdemes egyszerre nagyobb mennyiséget sütni. Lefagyasztva három hónapig is eláll a mélyhűtőben.
- Nemcsak édes, hanem sós változatokkal is kísérletezhetünk. Zöldségekkel, kolbásszal, szalámival, sült hússal, sajtokkal vagy akár a tenger gyümölcseivel pikáns ízhatásokat érhetünk el.
[eadvert]
