A pak csoj (azaz a bordás kel) annyira új még a kertekben, a piacon és a konyhában, hogy a helyesírásával is baj van, számos változata létezik: pak choi, bok-csoj stb. Kínai, pontosabban kelet-ázsiai származású zöldségféle, ott a konyhák egyik alapvető növénye.
S hogy miért csodálatos? Mert egy hónap alatt megnő, kora tavasszal és másodveteményként egyaránt kiválóan termeszthető. Júliusban elszórjuk a magot, amely két-három nap alatt kikel. Aztán csak arra kell vigyázni, hogy a répabolhák, a meztelencsigák, a különféle hernyók ne tegyenek benne akkora kárt, hogy a növény fejlődését hátráltassák – s egy hónapon belül ehetjük is. Levélbetegsége nincs sok, ráadásul a rövid tenyészidő miatt a gombának, baktériumnak alig van ideje megtámadni.
Sokoldalú a felhasználhatósága: nagyon kellemes, enyhe retek-mustár aroma mellett finom, könnyű ízű növény. Lényege igazából az állaga: roppanós, vastag, de nem rostos, a levélnyele szálkás, amibe nyersen beleharapva kellemes, vizes állagot tapasztalunk, tehát így is ehetjük salátába felaprítva. Levele hasonlóan lágy, érdemes egy kis vajon lepárolni, fokhagymával, de bármivel ízesíthetjük. Zöldköretekhez adagolhatjuk, de tölthetjük is. A bordáskel minden porcikája ehető, nem vész kárba semmi.
