Magyarországon csak a múlt század elején vált mindennapi és közismert étellé a lecsó, nyilván akkor tudott elterjedni, amikor már szélesebb néprétegek is hozzájuthattak olcsó paradicsomhoz és paprikához. Sokféle iskola sokféle elkészítést ajánl hozzá. Annyit talán leszögezhetünk, hogy az alaplecsóhoz mindenféleképpen kell hagyma, paprika és paradicsom, aztán innen sokfelé ágazik a történet.
Magyar Elek zsírban (vagy szalonnazsírban) hagymát pirít, ezen párolja a paprikát, és csak később adja hozzá a paradicsomot.
Vilma néni a háztartási tanácsadójában viszont pont fordítva csinálja: a megpirított hagymán először a paradicsomot párolja meg, és csak utána megy hozzá a felcsíkozott paprika.
Dr. Hevesiné az aranysárgára pirított hagymához egyszerre adja hozzá a kétegységnyi paprikát és az egységnyi paradicsomot, ráadásul még őrölt pirospaprikát is szór bele.
A minden konyhában jelenlévő „Horváthilona” is egyszerre adja a megfonnyasztott hagymához a paprikát-paradicsomot, de nála ezek mennyisége egyenlő. Tehát levonhatjuk a következtetést: úgy csinálhatjuk, ahogy akarjuk, egy a lényeg, pont olyan legyen, amit a család a legjobban szeret.
