Igaz vagy sem: állítólag egy 1947-ben, Franciaországban végzett közvélemény-kutatásban legtöbben a májusi pereszkét nevezték meg a legízletesebbnek a földfeletti gombák közül. Gasztronómiában a gallok nagyot tévedni nem szoktak: valóban egy különleges ízű gombára esett a választásuk, mely a grillezett változattól a különböző mártásos társításokig a legváltozatosabb receptekben is kiválóan megállja a helyét.
Mint a legtöbb társára, a májusi pereszkére is két helyen lelhetünk: egyrészt a piacok asztalain, hiszen e gomba árusítható, másrészt pedig a természetben. Előbbi folyamat egyértelmű, így a második beszerzési módhoz adunk néhány támpontot.
Elnevezéseinek ismerete sokat segít abban, hogy ne tévesszük össze ártó gombákkal. Hivatalos magyar neve májusi pereszke, népi neve viszont szentgyörgygomba: a legtöbb tavaszon április második felében, Szent György napja környékén jelenik meg, és május végéig, néha június közepéig terem – ezzel a termésidejét be is határoltuk. Ilyen tájt sok hasonló gombát nem találni, de azonosításához nem árt megjegyezni tudományos nevének (Calocybe gambosa) magyar fordítását: a combos, szép fejű gomba.
Ezzel el is érkeztünk küllemének a bemutatásához. Pereszkénk egy sárgásfehér színű, a kalapban igen vastag húsú, lisztszagú gomba. Kalapja élete során változik: fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, esetleg kissé kúpos; általában 5-8 centi átmérőjű, fehér vagy krémszínű, közepén gyakran barna folttal; bőre nem igazán húzható le. Fehér, később kissé barnássárgás lemezei sűrűek, vékonyak, a tönkhöz nőttek és törékenyek. Tönkje „combos”, azaz jó vaskos, rövid, hengeres, sokszor görbe; színe a kalapjáéhoz hasonló, az alja néha megbarnul. Húsa fehér, esetleg kissé halványsárga, a kalapban vastag és rugalmas, a tönkben rostos.
Keresni szinte mindenhol érdemes: erdőszélen, tisztásokon, bokros helyeken, fű között – előfordulhat magányosan vagy csoportosan, néha (például egy általam évente meglátogatott meggyfa körül) boszorkánykörben is. Csak egy baj van vele: a gombalégy nagyon kedveli, ezért gyakran kukacos.
Nyár elején már inkább ne gyűjtsük, mert olyankor összetéveszthető több mérges gombával. A májustól megjelenő, mérgező téglavörös susulyka rostosan csíkos kalapú, vékony húsú, öregedve megvörösödik. A szintén májusban megjelenő fehér színű galócáknak gallérjuk és bocskoruk van, és nem lisztszagúak. A júniustól termő nagy döggomba lemezei fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, és húsa a kalapban vékony.
