Az ánizs (Pimpinella anisum) az ernyősvirágzatúak családjába és a petrezselyemfélék csoportjába tartozó kétszikű, lágyszárú, egynyári növény. Közeli rokonai a kapor, az édeskömény és a koriander. Meleg- és tápanyagigényes növény. Általában a halványzöld, hosszúkás, hegyes végű magjait használjuk fűszerezésre és gyógynövényként (pedig ehető a virágzata és a levele is). Jellegzetes „ánizsos” íze van, nem mindenki szereti. Ezt használják a fekete medvecukorhoz, ezzel fűszerezik a görög ouzót és a francia abszintot. Gyógynövényként is széleskörűen alkalmazzák. Szoptatós anyukáknak melegen ajánlják, növeli a tej mennyiségét, és gyógyítja a baba hasfájását, szélgörcseit is. Csecsemőknek is adható a teája. Étvágyjavító, segíti az emésztést, köptető és nyálkaoldó. Közvetlenül a felhasználás előtt törjük csak össze a magokat, mivel hamar elillan a hatóanyaga. Nagyon kevés elég belőle, mert nagyon intenzív az íze.

[eadvert]

A kínai csillagánizs (Illicium verum) pedig egy, a trópusi területeken élő örökzöld fának a termése. A nagyon szép, barna, csillag alakú termésben fényes, barna magocskák ülnek. A Távol-Keleten már több ezer éve használják fűszerezésre. A világhírű kínai ötfűszerkeverék egyik alkotóeleme (a fahéj, a szegfűszeg, az édeskömény és a szecsuáni bors mellett). Érdekesség, hogy maga a kemény burok aromásabb, mint a benne megbúvó kis magvak. Általában egyben használjuk a legkülönbözőbb ételek és italok ízesítéséhez, de egy-egy kis darabkáját akár meg is őrölhetjük. Ezt is nagyon óvatosan kell adagolni, mivel erőteljes az íze. Szintén sok jótékony hatással rendelkezik, emésztést javító, görcsoldó, immunerősítő.