A Bakony sokak szemében nem is igazi hegyvidék, inkább csak változatos, falvakkal telitűzdelt dombság. A kis települések lakói igen szerényen éltek és étkeztek. Az étlapon többnyire levesek, kásák, húsnélküli egytálételek szerepeltek, no meg a „sűrű”, ahogy a helyiek a főzeléket nevezik. „Leves nélkül nem ebéd az ebéd” – tartották errefelé, és gyakran reggelire is fogyasztották a változatos módon elkészített leveseket.
A háztartásokban a sertéshús játszotta a főszerepet, a tehetősebbeknél évente akár kétszer is volt disznóvágás. A marha- és borjúhús csak a mészárszékek megjelenésével terjedt el. A bakonyi nép ételei közül nem szabad kifelejteni a vadakból és vadszárnyasokból készült fogásokat sem. Régebben szabadon vadászták az őz, vaddisznó és nyúlhúst, s ha nagyobb zsákmányra tettek szert, a vadhúst a disznóölések alkalmával a kolbász szaporítására is felhasználták.
Végül ne feledkezzünk meg a konyháról sem, ami a magyar parasztházak legfontosabb helyisége volt régen. Nemcsak a sütés-főzés zajlott a füstös vagy szabadkéményes kemencével ellátott konyhában, de a téli időszakban napközben itt zajlott a család élete, s előfordult, hogy itt is aludtak.
Ezek is érdekelhetnek!
[eadvert]
A kertészkedéstől a házimunkáig – Mivel, mennyi kalóriát égetünk el?
