Egészségügyi gimnáziumba járt, majd újságírónak képezte magát, ahonnan főiskolára ment, hogy tanítónak tanuljon, végül szociálpedagógus lett. Aztán mégis a gasztronómiában találta meg a hivatását és a boldogságát. „Mindig érdekelt ez a világ. Anyukám mondhatni hullámzóan teljesített a konyhában, én pedig már gyerekkoromban is nagyon szerettem enni. Elkezdett érdekelni, hogyan lesznek az alapanyagokból csodás ételek. Tízéves voltam, amikor először kísérleteztem a piskótasütéssel. Hogy az érettségi után mégsem fordultam azonnal a gasztronómia felé, az azért volt, mert akkoriban mindenki egyetemre akart menni. Mindegy volt, hogy milyen szakra, csak felsőoktatásra járj. Én sem találtam ebben a helyem. S végül a diplomázás után kezdtem el szakácsnak tanulni”- meséli Blanka miközben körbevezet abban az óbudai kreatív műhelyben, ahol kollégáival tartanak bonbonkészítő, pizza-, sajtkészítő és egyéb gasztronómiai, valamint kézműves tanfolyamokat. „Nekem igazából a desszertek a gyengéim, a cukrászat az én világom. Egy kicsit szeleburdi nő vagyok, aki szeret kísérletezni, kreatívan alkotni, és az sem zavar, ha háromszor elrontok valamit, mielőtt tökéletes lesz. Engem a cukrászatban mindig is érdekelt a sütemények elkészítésének fizikai, és kémiai oka. A tanfolyamokon is azt szeretném átadni, hogy mennyit változtat egy kelt tésztán a hajtogatás módja, vagy egy kevert tésztán a liszt átszitálása”- mondja lelkesen.

Miből lehet tanulni?

Blanka repertoárja széles. Szívesen tart – és nagyon népszerűek is – tanfolyamot a macaron készítésről, ugyanakkor fontosnak érzi azt is, hogy a régi, hagyományos, magyar desszerteket is ismerjük. „A Séfek séfe előtt inkább az újhullámos, francia cukrászat érdekelt. De a műsor felvétele alatt nemcsak arra jöttem rá, hogy még mennyit kell tanulnom nekem is, hanem arra is, hogy a hagyományos vonal legalább annyira fontos, mint a fent említett, divatos verzió. Nemcsak az íze, és a hagyomány miatt jó, ha megtanuljuk elkészíteni a Rákóczi túróst, vagy a Dobostortát, hanem azért is, mert az elkészítésük alatt olyan technikai tudásra tehetünk szert, amely alap a többi süteményhez. Egy francia tányérdesszertből nem tanulhatunk meg annyi alaptechnikát, mint ezekből.” Blanka azt mondja, hogy mindeközben szerinte a magyarok nehezebben nyitnak az újdonságok felé. „Ennek vannak pozitív és negatív oldalai is. Pozitív, hogy nehezen engedünk el régi, hagyományos ételeket. Keressük, kutatjuk a nagyik receptjeit, hogy abból főzzük meg a karácsonyi menüt. De közben elutasítjuk az újdonságot. Azt mondom, hogy találjuk meg a harmóniát a régi és az új között. Simán elképzelhető lenne, egy zserbó, vagy egy flódni ihlette macaron.”

A hagyományos magyar konyhában alapvető alapanyag: a zsír, a vaj, a fehér liszt, cukor, lekvár stb. Ám hiába találjuk meg a nagyi kopott, kockás füzetét, hiába ismerjük a technikákat, sokszor mégsem úgy sikerül a végeredmény, amilyenre számítunk. „Ez azért van, mert olajat, margarint, dió pótlót, vagy olcsó, bolti lekvárt használunk. Így sajnos valóban, nem fogjuk megkapni azt az ízt, amit akkor éreztünk, amikor a nagyi sütijébe beleharaptunk. A minőségi alapanyagok vagy drágábbak, vagy időigényesek, gondolok itt arra, hogy egy jó, házi lekvár elkészítéséhez is idő kell. A megoldás talán az, hogy ne akarjunk kevésbé jó alapanyagokból 3-4 süteményt elkészíteni egy nagyobb ünnepre, hanem vegyünk minőségi alapanyagot, és csináljuk abból két nagy tálca zserbót, vagy 3 rúd bejglit, de annak az ízében nem fogunk csalódni”- folytatja Blanka, aki egyébként mindenkit buzdít a befőzésére. „Ne akarjunk 150 üveg lekvárt csinálni, készítsünk 10 üveget. Ne felejtsük el, hogy a nagyi zserbójában házi baracklekvár volt, a diót pedig a Nap sütötte az udvaron…”

Almás pite és sertésszűz

Ám nem csak a desszertek mozgatják mostanában a családanya gondolatait. Egy különös, furcsa fúzióval kísérletezett az elmúlt hónapokban. „Szeretek olyan ízeket párosítani egymáshoz, amikről elsőre nem gondoljuk, hogy összeillenek. Hiszek abban, hogy minden ételben legyen sós, savanyú, keserű és édes íz és ekkor lesz teljes a harmónia. A sütőtökkrémleves savasítására például szeretek mustárt használni, a krumplifőzelékhez pedig kapribogyót. A kísérletezgetések közben eljutottam oda, hogy egy szaftos almás pitéből, sós tésztával, cukor nélkül, mustárral savasítva, köretet varázsoltam egy fehérboros sertésszűz mellé. Azóta ilyen ételpárosokon gondolkodom, és kísérletezek. Az egyik igazán meredek, ebben egy birsalmapálinkás, csilis islert párosítanék a marharaguval. Azt hiszem, mindenhol az a lényeg, hogy a végeredmény ne legyen erőltetett.” Blankának még rengeteg ötlete van, mindig kísérletezik valamin, és mindig tanulni szeretne. A Séfek séfe után pedig még inkább tudja, hogy megannyi kanyar után, a gasztronómia az ő világa…