Kapni ugyan készen is, viszont sokkal, de sokkal finomabb az otthon készített. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb, hiszen a nagyáruházakban 200-300 forintért már egy egész kókuszdiót kapunk. Bár tényleg kemény diónak tűnik, könnyű feltörni, és hozzájutni a belsejéhez. Az egyik végén van három „szeme”, ebből az egyikbe nagyon könnyen bele lehet tolni egy csavarhúzót, így ki tudjuk folyatni a levét (a kókuszvizet). Olyat érdemes venni, amelyikben sok a lé (meg kell lötyögtetni vásárlás előtt).
Utána erősen megfogjuk, és a kilyukasztott részt egy kőhöz verjük; hamar ketté fog repedni. A külső, durva héj is könnyen leválik – és már meg is szereztük a kókuszbelet.
Így rágcsálva is nagyon jó, de megpirítva még finomabb. A kókuszhúst vékonyan felszeleteljük, legegyszerűbb egy zöldséghámozóval. Utána pedig forró sütőben halványra pirítjuk.
Egy-két napig eláll akár a konyhapulton is, de gyorsan romlik, nem érdemes sokáig tartogatni (ha nem esszük meg, akkor érdemes lefagyasztani vagy valami más kókuszterméket – tejet, reszeléket – gyártani belőle).