A kenyérleves már a XVI. században megjelent a Kárpát-medencei leírásokban. Bár a XIX. századig többször finomították a recepten, alapvetően nem sok változáson ment keresztül. A vékony szeletekre vágott kenyérből készült ételt alaposan leszűrt (lehetőleg marha) húslevessel öntötték fel. Betétnek tojás került bele, a fűszerezés pedig borsot jelentett. A XIX. században már karikára vágott kolbász is került a tányérba. Ezt persze a böjti időszakban elhagyták, illetve a húslevest is zöldséges alaplével helyettesítették. Van, hogy beleütik a tojást, más tájegységeken előre megfőzött, kemény tojás kerül a levesbe.
A kenyérleves sokáig vajjal készült, később aztán zsírban kezdték pirítani a kenyeret, amelyhez apróra vágott vöröshagymát is adtak. A titka, a gyors és nagyon rövid forralás, hiszen az a lényeg, hogy a felcsíkozott, vagy kockára vágott kenyérdarabok egyben maradjanak.
A törökök kenyérlevese ettől sokkal laktatóbb! Ott tojás, paradicsom, paprika, kolbász és kenyér is kerül a levesbe, amit ecettel, szerencsendióval és egyéb fűszerekkel főznek tovább. A bajorok kenyérlevesébe pedig sör kerül, milyen meglepő.
Ezek is érdekelhetik!
[eadvert]
