Böjti időszakban kicsit átalakították, az egyik szénhidrátban gazdag ételünket, a kenyérlevest! Tájegységenként változott, hogy milyen tojást ütöttek bele, de az is meglepő, hogy a ma ismert köménymagos levesbe mi is került eredetileg!

Kerüljön újra kenyérleves az asztalra! Így készült hajdanán!

A kenyérleves már a XVI. században megjelent a Kárpát-medencei leírásokban. Bár a XIX. századig többször finomították a recepten, alapvetően nem sok változáson ment keresztül. A vékony szeletekre vágott kenyérből készült ételt alaposan leszűrt (lehetőleg marha) húslevessel öntötték fel. Betétnek tojás került bele, a fűszerezés pedig borsot jelentett. A XIX. században már karikára vágott kolbász is került a tányérba. Ezt persze a böjti időszakban elhagyták, illetve a húslevest is zöldséges alaplével helyettesítették. Van, hogy beleütik a tojást, más tájegységeken előre megfőzött, kemény tojás kerül a levesbe.

A kenyérleves sokáig vajjal készült, később aztán zsírban kezdték pirítani a kenyeret, amelyhez apróra vágott vöröshagymát is adtak. A titka, a gyors és nagyon rövid forralás, hiszen az a lényeg, hogy a felcsíkozott, vagy kockára vágott kenyérdarabok egyben maradjanak.

A ma ismert rántott, köménymagos levesnek is ez az egyik alapja, ám akkoriban egy liter húsléhez, 10 dkg kenyérkockát (szigorúan szárazt), 10 dkg füstölt szalonnát, borsot, fűszer paprikát, fűszer köményt, és sót adtak.

A törökök kenyérlevese ettől sokkal laktatóbb! Ott tojás, paradicsom, paprika, kolbász és kenyér is kerül a levesbe, amit ecettel, szerencsendióval és egyéb fűszerekkel főznek tovább. A bajorok kenyérlevesébe pedig sör kerül, milyen meglepő.

Ezek is érdekelhetik!

Retró menüsor ballagásra

Magos fasírtgolyók nyárson

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.