Hogy még tökéletesebb legyen a végeredmény:
[eadvert]
Ha sütőport is teszünk a tésztába, az rögtön dolgozni kezd, amint a folyadékkal találkozik. Tehát azonnal, pihentetés nélkül tegyük be az előmelegített sütőbe a süteményt.
A formákat többféleképpen is előkészíthetjük. Például kivajazzuk vékonyan (kézzel a legkönnyebb), utána kevés lisztet vagy finom morzsát szórunk bele, egyenletesen elosztjuk, majd a felesleget kiöntjük (a bonyolult kuglófformáknál csak ez működik). Ha nagyon biztosra akarunk menni, akkor vaj helyett használjunk zsírt, így könnyebben ki tudjuk majd borítani a sütit. Ha sütőpapírt használunk, akkor két megoldás jöhet számításba. Akkurátusan kibéleljük a formát, esetleg itt-ott pici vajjal oda is tapasztjuk az oldalfalra a papírt. Rendetlenebbeknek egyszerű kerek vagy szögletes forma használata esetén bőven elég, ha csak a tepsi vagy tortaforma aljába szabnak egy papírt, az oldalát pedig hajszálvékonyan kivajazzák (a mai bevonatos formáknál már erre sincs szükség). Ahogy hűl a tészta, szépen el fog válni a megsült széle a forma falától.
Mit is jelent a tűpróba? Főleg magasabb süteményeknél előfordul, hogy kívül már szép sült, belül viszont még nyers (ezért fantasztikus találmány a kuglófforma, itt eleve kivették a legproblémásabb középső részt). Ha már megpirult a sütemény, vegyük ki a sütőből, és valamilyen hegyes tárgyat szúrjunk bele a közepén (fogpiszkálót, bambuszpálcikát, kés, ne adj isten: villát). Ha folyékony tésztát húzunk ki vele, akkor ismét irány a sütő. Vegyük kisebbre a hőfokot, és takarjuk le a tetejét sütőpapírral vagy alufóliával.
Túlsütni sem szabad, mert akkor megkeményedik és kiszárad. Pont akkor kell kivenni, amikor a közepe már nem folyik. Ehhez tényleg kell egy kis gyakorlat. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy jó-e már, inkább nyilvánítsuk késznek: hűlés közben szilárdul is.
