A rebarbara évelő növény, hatalmas, nagy levelű bokorrá fejlődik, ha jól érzi magát. A húsos levélnyelét fogyasztjuk. A növényben sok az oxálsav, ennek a fogyasztása káros hatásokat idézhet elő a szervezetünk kalciumháztartásában (nehezíti a felszívódást, csökkenti a vér kalciumszintjét, vesekövet képezhet). Az oxálsav főként a növény leveleiben és gyökerében található, az éppen megérett levélnyelekben kevés van belőle. Az idő előrehaladásával ezekben a növényi részekben is megnő az oxálsav mennyisége, ezért azt javasolják, hogy június után már ne szedjük a rebarbarát, ráadásul a növénynek is szüksége van a pihenési fázisra. Májusban-júniusban azonban semmi esetre se hagyjuk ki az étrendünkből, már ha hozzájutunk, mert nem olyan könnyű beszerezni (ezt is piacokon, az őstermelői részeken érdemes keresni). Egyrészt nagyon finom, pikáns, savanykás íze jól illik nemcsak a desszertekhez, hanem a könnyű húsos ételekhez is. Másrészt rendkívül sok hasznos anyagot találunk benne: rostanyagokat, flavonoidokat, ásványi anyagokat, vitaminokat.
Egyszerű a tisztítása, levágjuk a szárak két végét, és vékonyan lehúzzuk a héjat (ha zsenge nagyon, akkor ez utóbbit elhagyhatjuk). Pillanatok alatt megfő, nagyon oda kell rá figyelni, mert könnyen szétfő, szálaira esik. Elég savanyú, mindenféleképpen kell hozzáadni valami édesítőt. Nagyon jól illik az íze az eperhez vagy más édes gyümölcshöz, például a körtéhez.
