A házi kacsa vagy liba májának megnagyobbodását és elzsírosodását a termelők úgy érik el, hogy szénhidráttal (kukoricával) erőszakosan túletetik az állatokat. A libák és más állatok tömését már az egyiptomiak is alkalmazták a fáraók idején. A rómaiak a máj hizlalására fügét használtak, a vágás után a májat néhány órára mézes tejbe merítették, hogy illatosabbá tegyék. Manapság az állatokat darált kukoricával hizlalják. A máj súlya átlagosan 600-900 gramm a liba és 400-600 gramm a kacsa esetében.
Sokszor adnak el kacsamájat libamáj gyanánt, szemre ugyanis nagyon nehéz a kétféle máj megkülönböztetése. Többek szerint ugyan a hízott kacsamáj még finomabb is, mint a libamáj, de nem jószívűségből szoktak átverni, hanem azért, mert a kacsamáj általában olcsóbb. Ma a világ hízottmáj-termelésének 90%-a kacsamáj, s csak a maradék 10% libamáj, ez utóbbinak a 80%-át Magyarország termeli meg.
