A nyárhoz errefelé a lecsó pontosan ugyanúgy hozzátartozik, mint a vasárnapokhoz a rántott hús. Ha belépünk egy társasház lépcsőházába vagy csak végigsétálunk egy olyan utcán, ahol a kipufogógázok nem nyomnak el minden mást, csak az orrunkra figyelve megállapíthatjuk, hogy minimum minden második konyhában lecsó fő. Ezzel én is mélyen egyetértek, én is imádom. Minden formájában. Most már. Gyerekkoromban meglehetősen utáltam, rokonoknál, menzán, főleg télen adták, konzervből, szétfőzött rizzsel, tele felpöndörödő paradicsom- és paprikahéjakkal, nem volt jó. Amikor kicsit nagyobb lettem, anyukám lecsóját már nagyon szerettem. Nálunk ez reggeli volt vagy vacsora, valahogy nem tartozott az „igazi” főtt ételek közé. Nyilván attól is volt finom, hogy általában egy-két személyre készült, így alapvetően sültek, és nem főttek benne a zöldségek. Én is ezt a vonalat viszem tovább, kicsit továbbfejlesztve. Először is jó nagy öntöttvas serpenyőben vagy vokban készítem. Ha nem vegának főzöm, akkor füstöltszalonna-kockák kiolvasztásával kezdem (ha van kéznél, megy bele egy falat füstölt sonka is). Erre jön a nem túl apróra vágott hagyma, erős lángon, pár percig, szigorúan só nélkül. Rádobom a kis kockára vágott paprikát. (Mindnyájan tudjuk, hogy nem mindegy a forma, a karikázottnak más az íze.) Ha már az is kezd átlátszóvá válni, akkor megy rá a vagy meghámozott vagy nagyon-nagyon apró kockára vágott paradicsom (ezt a trükköt a Füstös konyha vezetőjétől, O. Horváth Györgytől lestem el, az icipici paradicsomkockák héját már észre sem vesszük). A paradicsommal már épp csak egy kicsit átsütöm, hogy ez a zöldség szinte nyers maradjon. Ilyenkor sózom. Hát ez az alaplecsó nálam. Így magában is nagyon szeretem. Persze jöhetnek hozzá még extrák, felvert tojás, kapor, jó minőségű virsli, esetleg pár karika kolbász (ámbár nekem az már nagyon elviszi az ízét).
Sokan nyilván elborzadva olvassák a fenti receptet, hiszen ahány ház, annyi lecsó. És mindenki szerint az övé a tuti. Van, aki szerint nem szabad kihagyni belőle az őrölt pirospaprikát. Mások először a paradicsomot teszik bele. Van, aki jó hosszú lével, erősen paradicsomosan szereti. Akárhogy is készül, ha az a kevés alapanyag jó minőségű, akkor biztosan finom lesz az étel. Friss számunkban mi is adunk pár ötletet. Ha reggelire vagy vacsorára szánják önök is, akkor próbálják ki a kapros-cukkinis vagy a sült tojásos izraeli lecsót. Ha viszont komoly, laktató főtt ételre vágynak, válogassanak Balázs komoly paprikás-paradicsomos fogásai közül, mindegyik megállja a helyét a vasárnapi asztalon is (az obligát rántott hős helyett).
Végre megjött a jő idő is, elő lehet venni a grillsütőt, még társaságot is hívhatunk hozzá. Remek menüvel készültünk, egyszerű előétellel, többféle pecsenyével, jó lesz megint együtt lenni. Érik a meggy, a barack, a málna, virágzik a levendula, mindegyikkel sütöttünk többféle házi süteményt, ízesek és gyönyörűek, érdemes kicsit felfrissíteni a családi repertoárt.
Sok színes olvasnivalót is kínálunk a receptek mellett, bemutatjuk a Bolvári biokertet, a László család méhészetét, valamint a budapesti Ropogó éttermet. A főzőnaplóban pedig a Colors in The Kitchen háziasszonya, Túry Amália főzött többféle finomságot.
Kedvcsinálóként a következő napokban felteszünk négy receptet a friss számunkból. Hamarosan itt is olvasható lesz a lecsókrémleves, a grillezett, sörös-fokhagymás csülök (mennyei!), a bécsi sült barack és a málnahabtorta leírása.
