Jugoszláv egytál
[eadvert]
Állítólag eredetileg szerb névre hallgatott, de a hidegháborús években nem volt ildomos emlegetni a déli szomszédunkat, így lett bácskaira átkeresztelve. Ezt a jó kis ételt még a közétkeztetésnek sem sikerült megutáltatnia, olcsó alapanyagokból, nagy tételben is könnyű ehetőre főzni. Fontos, hogy jó szaftos legyen, ne sajnáljuk belőle a vizet, de a friss paprikát és paradicsomot (télidőben esetleg elrakott lecsót) sem, mert ettől kapja meg a jellegzetes ízét és állagát. Szintén alapszabály, hogy a hosszúra eresztett pörköltszaftban főzzük meg a rizst (és nem egy külön edényben), ettől lesz bácskai rizses hús (és nem disznópörkölt rizzsel). Kötelező mellé az uborka, évszaktól függően kovászos vagy csemege.
Ökölszabályok a jó rizottóhoz
Legfontosabb a jó rizsválasztás. A rizottórizs kétfajta keményítőt tartalmaz. Az egyik a felületén található, ez főzés közben felpuhul, felolvad, ettől lesz krémes, ragacsos a végeredmény. A másik fajta a szemek belsejében található, ez keményebb, így marad roppanós (al dente) a rizs az ételben. A jó rizottó krémes, szaftos (sokkal hígabb, mint a magyar rizses húsok), de a rizsszemek szépen egyben vannak, és marad textúrájuk is. Ma már nálunk is kapható többféle rizottórizs, érdemes ezeket kipróbálni. Nem olcsóak, de nem is kell sok belőlük egy-egy főzéshez.
Nem szabad kihagyni a jó minőségű fehérbort, nagyon fontos összetevő.
Az alaplé ebben az esetben nem helyettesíthető vízzel. Jó minőségű hús- vagy zöldségalaplére van szükség, és ez alatt semmi esetre sem leveskockából főzött folyadékot értünk. Fontos, hogy lábasban melegítsük fel, s legyen a tűzhelyen a rizs mellett, hogy tűzforrón adagolhassuk a rizottóhoz.
Tényleg folyamatosan keverni kell. Ez egy ilyen étel: a keményítő csak így fog megfelelően kioldódni a rizsszemekből.
Az utolsó vajas (esetleg sajtos) pihentetést nem szabad kihagyni, ettől lesz igazán selymes, krémes az étel.
