Ha egy recept úgy kezdődik, hogy fogj egy megfelelő méretű tepsit, akkor gondolatban már kicsit hátra is dőlünk, mert tudjuk, hogy csak belepakoljuk a megfelelően előkészített alapanyagokat, aztán majd minden szépen megsül magától, mi meg addig békésen olvasgathatunk (na jó, ez utóbbi tényleg csak vicc). Vajon honnan is ered ez a szavunk? A magyar etimológiai nagyszótár szerint sütésre használt alacsony oldalú edény. A helyenként még mindig használt tepszi az eredetibb. Ez vagy a török tepsi (ami tálcát vagy lapos tálat jelent), vagy a szerbhorvát tepszia szó átvételéből ered. Régebben cserépből készült, sokszor három lábbal is ellátták (így nyílt tűzön is tudták használni). Később elterjedtek a rézből, majd a pléhből (bádogból) készített eleinte kerek, később szögletes tepsik is. Kényelmesebb volt a sütés a használatukkal, mint amikor még a kemence fenekén készültek a lepények, bélesek. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a népnyelvben használták még a sütő, sütőtál, vas, plé, pelé, brotvány kifejezéseket is erre a lapos sütőedényre.
Mindenesetre szeretjük nagyon. Ilyenkor, télen egyébként is vagy van a kályhának egy jó meleg sütője, ahol szinte ingyen sül meg az étel, vagy majd a gáz- vagy a villanytűzhely sütője fűti fel a konyhát kellemes melegre, akkor meg a fűtésen tudunk kicsit spórolni. Jöhetnek a rakott krumplik és káposzták, lassan sülő csülkök, hurkák és kolbászok, meg persze a parázs sütőtökök, héjában sült krumplik, édes sült almák.
