Nagy karácsonyi klasszikus a zserbó. Ahány ház, annyi recept. De a lényeg a következő: három-négy vékony tésztalap, közte baracklekvár és dió gazdagon, a tetején pedig csokimáz. Ezen belül pedig jó sok variáció. A tészta lehet élesztős vagy sütőporos, a benne lévő zsiradék vaj, zsír vagy ezek keveréke. A töltelék lehet lekvárhangsúlyos, a baracklekvár helyett lehet meggydzsem, lehet fűszerezni fahéjjal, reszelt citrushéjjal, kardamommal. A tiszta ízek kedvelőinél egyszerűen darált dió, porcukor és házi baracklekvár. A sütemény tetején lévő csokoládémáz is sokféleképpen készülhet. A legegyszerűbb (egyben a legdrágább is) az olvasztott csokoládé. Ízlés szerint kicsi olajjal, vajjal, tejszínnel vagy kókuszzsírral folyósítva, fényesítve. A régi családi receptekben általában kakaóporból és cukorból főzték a bevonatot, aki a régi ízeket keresi, azt készítse el.
A mézes krémes szintén nagyon népszerű az ünnepi időszakban (is). Ebből is elég sokféle változatot ismerünk. Itt a legfontosabb jellemző a mézzel gyúrt omlós tészta, amelyet vékonyra nyújtunk, és egyesével sütjük meg. A töltelék pedig vajjal krémesített tejbegríz. A tetejére csokoládébevonat kerül (régebben ezt is kakaóporból és cukorból főzték). Sokszor készítik négy lapból. Ilyenkor a középső réteg töltelék nem krém, hanem valamilyen pikáns lekvár.
Puncsos szeletet pedig nem csak azért kell csinálni, mert nagyon finom, hanem azért is, hogy az ünnepi időszakban keletkező végtelen mennyiségű süteményvéget és -szélet hasznosítani tudjuk. A bejgli, a zserbó, a mézes krémes végeit és széleit gyűjtsük össze, akár le is fagyaszthatjuk, ha nem azonnal készül a puncsos sütemény. A tepsis változat helyett készíthetünk kókuszos golyókat is, ez még egyszerűbb, még sütni sem kell, csak a tölteléket készítjük el. Vizes kézzel tetszőleges méretű golyókat formázunk, és megforgatjuk kókuszreszelékben.
