A székelygulyásról neve alapján joggal feltételezhetnénk, hogy az erdélyi, illetve a székely népi konyha egyik remeke. Holott ennek a rendkívül népszerű, egyszerű és ízletes ételnek nincs köze sem Erdélyhez, sem a székelyekhez, ráadásul nem is gulyás…

Nem székely, és nem gulyás – A székelygulyás története

Magyar Elek számos nevezetes étel hiteles történetének tudora. Az ínyesmester szakácskönyve című kötetében a székelygulyás születésének legendáját is lejegyezte az utókor számára.

A jóízű, zamatos fogás a XIX. század elején született, ihletője Székely József vármegyei főlevéltáros, névadó keresztapja pedig Petőfi Sándor. Annak idején mindketten törzsvendégek voltak a vármegyeházával szomszédos Gránátos utcai (ma Városház utca) Komló-kertben. Történt egy napon, hogy koszorús költőnk már a vendéglőben fogyasztotta ebédjét néhány barátja társaságában, amikor a vármegyei tisztviselő is elfoglalta a helyét megszokott asztalánál. Ekkorra azonban már kifogyóban volt a konyhán az étel, szegényes volt a választék. Ezért aztán a korgó gyomrú Székely József megkérte a felszolgáló kocsmárost, ugyan keverné már össze a maradék sertéspörköltet a megmaradt savanyúkáposzta-főzelékkel, jó lesz az neki éhen halás ellen.

A merész ötlet kellemesen zamatos ebédet eredményezett, amit Székely a dicsérettel nem fukarkodva, jóízűen el is fogyasztott. A rögtönzött konyhai bravúrnak Petőfi is szem- és fültanúja volt, s másnap ugyanezt az ételt rendelte, immár Székely-káposzta néven.

Így esett vagy sem, ki tudja ma már. A székelygulyás azonban azóta is öregbíti a magyar konyha hírnevét.

A cikk a Vidék íze magazinban jelent meg.

Székelykáposzta pulykahússal

Csülkös-babos káposzta székely módra

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.