Magazin
Sokat lehet arról hallani, olvasni, hogy milyen lelkiállapotban milyen nassolnivalót kívánunk. Állítólag ha dühösek vagyunk, akkor csipszet szeretnék vadul ropogtatni, ha pedig arra vágyunk, hogy kényeztessen, simogasson valaki, akkor a kanalas desszertek felé indulunk. Ez utóbbi esetre erősen javasoljuk a híres latin-amerikai sült pudingot, a flant.
Ez a laktató krumplis tészta valaha a szegények eledele volt, hiszen alapvetően csak krumpli és liszt kellett hozzá. Többféle néven is ismerték a különböző tájakon (zsámiska, cinke, gánica, gánca). Kis zsírral, füstölt szalonnával, hagymával megbolondítva önálló és nagyon jóízű egytálétel. Persze társíthatjuk más finomságokkal is.
Régen teljesen elfogadott tízórai volt a párizsis zsemle, ma már inkább sonkafélét teszünk a szendvicsekbe. Pedig a legtöbb gyerek (és sok felnőtt is) nagyon szeretné a nem túl fűszeres, nem túl zsíros rózsaszín felvágottat. Nem kell kerülni, csak meg kell találni a minőségi alapanyagból készülteket.
A cékla minden porcikája ehető. Az édes, szép színű gumó csakúgy, mint a formás, zsenge levele. Hosszú ideig csak a savanyított, ecetes céklát ismertük, pedig számtalan egyéb módon is használhatjuk a konyhában. Ehetjük nyersen, főzve, sütve, édesen, sósan – sokoldalúan használhatjuk ezt a könnyen hozzáférhető, olcsó zöldségfélét.
Az idén szerencsére pont szombatra esik Márton-napja, amikor is erősen javallt a mostanra gömbölyűre hízott vízi szárnyas és a friss újbor fogyasztása, hiszen ha Márton-napján libát nem eszünk, egész jövő évben éhezünk... Hat személyre főztünk kiadós ebédet vagy vacsorát, klasszikus, jóízű fogásokat felsorokoztatva.