A nyár legfontosabb és leggyakoribb étele a lecsó, főleg ilyenkor, amikor már bőven van hazai paprika és paradicsom a piacon (a szerencsések a kertjükben szedik). Egy kis zsiradék, egy-két hagyma, és készen is van az alaplecsó, amit aztán mindenki azzal ízesít, gazdagít, amivel csak szeretné.
[eadvert]
Alaplecsó
Hozzávalók:
5-6 paprika
3 paradicsom
2 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál őrölt kömény
1 evőkanál őrölt pirospaprika
3 evőkanál zsiradék
só
bors
A zöldségek előkészítésével kezdjük. Meghámozzuk a vöröshagymát, hosszában félbevágjuk, majd nagyon vékonyan felszeleteljük. A fokhagymát áttörjük. A paprikát ujjnyi vastagon felkarikázzuk, a paradicsomot cikkekre vágjuk.
Egy serpenyőbe tesszük a hagymát a zsiradékkal együtt, és 3-4 percig dinszteljük. Hozzátesszük az áttört fokhagymát, egy percig kevergetve pirítjuk. Rátesszük a felkarikázott paprikát, és addig pároljuk, amíg kissé össze nem esik a zöldség. Ekkor sózzuk, borsozzuk, meghintjük őrölt köménnyel és pirospaprikával. Hozzátesszük a paradicsomot, és fedő nélkül nagy lángon sűrűre főzzük.
Mindegyik lecsó sokkal finomabb, ha nincsenek benne összepöndörödött paradicsomhéjak. Ezt úgy kerülhetjük el, hogy vagy előzetesen meghámozzuk (keresztalakban bevágjuk a héját, és forrásban lévő vízbe mártjuk egy percre, utána már könnyen lehúzható a héja), vagy nagyon apró kockákra vágjuk.
Ezt az alapot aztán sokféleképpen gazdagíthatjuk.
Húsféleségek: Tehetünk hozzá kész hentesárut (virsli, kolbász, szalonna, debreceni). A szalonnákat értelemszerűen az elején lepirítjuk, ha túl sok a zsír, érdemes kivenni a serpenyőből, majd valami máshoz elhasználjuk. Sokat számít az időzítés. Ha a kolbászt a legelején a hagymával együtt adjuk hozzá, akkor erősebben ki fogja ereszteni a zamatát. Minél később adjuk az ételhez, annál kevésbé lesz intenzív az íze. A virslit, a debrecenit csak az utolsó pár percben érdemes hozzáadni, amikor már a paradicsom is összeesett, mert ezek a sok főzéstől széthullanak.
Ha tőkehúst használunk, akkor azt külön megpároljuk, megsütjük, úgy keverjük az ételbe. Természetesen minden maradék sült vagy főtt hús jól hasznosítható a lecsóban is.
Tésztafélék: Nokedli, tarhonya, rizs, bulgur, gersli. Mindegyik nagyon jól áll ennek a szaftos ételnek. A legegyszerűbb, ha ezeket külön megfőzzük, és utána keverjük a kész lecsóba. Az is megoldás, hogy bőséges lével főzzük a lecsót, azután leszedjük róla a felesleges levet, és ebben főzzük meg a tésztafélét (vízzel kiegészítve, ha szükség van rá).
Tojás: A nagy kedvenc. Hagyományosan a teljesen kész lecsóhoz keverünk fejenként egy-két felvert tojást, és kevergetve megsütjük pár perc alatt. De adhatunk hozzá tükörtojást vagy lágytojást is, sőt keverhetünk bele felkarikázott főtt tojást.
Zöldfűszerek: Érdemes kipróbálni kaporral, nem hagyományos ízvilág, de nagyon jól áll neki. Jöhetnek hozzá az olaszos fűszerek (bazsalikom, oregánó, rozmaring), a kakukkfű, egy csipetnyi levendulavirág, borsikafű vagy izsóp, pár levél lestyán, és persze ne feledkezzünk meg a friss petrezselyem zöldjéről sem. A zöldfűszereket a főzés végén érdemes hozzáadni, és már csak pár percig forralni vele a lecsót, így jobban megmarad az ízük. A puhábbakat (kapor, bazsalikom, petrezselyemzöld) apróra vágjuk, a többit csak beledobjuk ágastól, és majd kidobjuk a kész ételből.
Extra: Szintén nem szokványos, de jó sok tejföllel is nagyon finom.
