A paradicsom a burgonyafélék családjába tartozik, rokona a burgonya, a paprika és a padlizsán.
Őshazája Közép- és Dél-Amerika, a kontinens felfedezése után került Európába. Első leírásai a 16. század közepéről, Olaszországból származnak. Eleinte dísznövényként tartották. Nagyobb arányú termesztése csak a 19. század végén indult meg Magyarországon.
Olaszországban ma is aranyalmának (pomodoro) hívják, mivel a sárga színű változata érkezett először a kontinensünkre. Németül kezdetben a szerelem almájának (Liebesapfel) nevezték, mivel azt gondolták róla, hogy bódító hatással bír (de hívták perui almának vagy a paradicsom almájának is). Azték neve xitomatl volt, végül is Európa nyugati felében az ebből keletkezett Tomate, tomato lett a ma is leggyakrabban használt neve.
Sokáig mérgezőnek tartották a termését, mivel a zöld, éretlen bogyók szolanin nevű mérgező vegyületet tartalmaznak. A teljesen érett zöldségben azonban már nem található meg.
A fogyókúrázók nyugodtan fogyaszthatják: 93 százaléka víz, energiatartalma alig van (csupán 20 kilokalória tíz dekánként). Viszont sok benne a C- és E-vitamin, a kálium, a magnézium, a kalcium és a nátrium. Nagy mennyiségben tartalmaz egy likopin nevű antioxidánst, amely több kutatás szerint rákmegelőző hatású (és szerencsére a főtt paradicsomszószban még több van belőle, mint a nyersben, tehát télen-nyáron rendelkezésünkre áll ez a remek „étrendkiegészítő”).
Ma már nagyon sokféle méretben, színben és formában termelik. Van ribizli-, cseresznye-, körte-, szőlő-, datolyaparadicsom, a színe is lehet a megszokott piroson kívül sárga, narancssárga, lila, fekete, fehér, sőt van olyan fajta, amely éretten is zöld színű.
Csirkecomb paradicsommal, padlizsánnal, olívabogyóval, kapribogyóval
Rizs bazsalikomos paradicsommártásban, zöldbabbal és cukkinivel
