Kezdőknek mindig a zöld spárgát javasoljuk, egyszerűbb az előkészítése. Megfogjuk az egyes sípokat, és letörjük a végét ott, ahol le akar törni. Nem érdemes vele takarékoskodni, mert a fás részek úgysem ehetőek. Ha nagyon friss a spárga, akkor ez csak egy-két centi, de ha már több naposa, akkor sajnos jó nagy darab lehet fás. Ezeket a letört végeket nem szabad kidobni, alaplevet kell belőlük főzni (sós vízben főzzük 15-20 percig). Ez az alaplé tökéletes lesz a leveseinkhez, vagy a raguk felengedéséhez. A fehér spárga előkészítése is pont így kezdődik, de aztán azt zöldséghámozóval meg is kell hámozni. Alul vastagabban, aztán ahogy haladunk felfelé, egyre vékonyabban. A rügyet és az alatta lévő pár centit már nem kell hámozni.
A spárgának a rügye fő meg a leghamarabb, a leglassabban pedig az alja. Amikor feldaraboljuk a spárgát, érdemes a rügyeket (a felső pár centit) külön tenni. Először a sípok közepét és alját adjuk a levesekhez, ragukhoz, a rügyeket pedig csak az utolsó egy-két percre, így nem fognak szétfőni.
Ha rögtön nem készítjük el a spárgacsokrunkat, akkor úgy tudjuk tovább frissen tartani, ha a vizes papírtörlőbe csavarjuk, majd beletesszük egy nylonzacskóba, és így rakjuk a hűtőszekrény zöldséges rekeszébe.
