MENNYISÉGI KÉRDÉSEK
Az emberi szervezetnek szüksége van sóra, hiszen ez szabályozza a folyadékháztartást és hozzájárul az idegi impulzusok megfelelő működéséhez. Az ajánlott napi mennyiség egyénenként változó, de átlagosan a maximum 5-7 gramm. Erre érdemes figyelni, mert a túl sok só károson hat a testre, felborítja az ionegyensúlyt és hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához is.
A SÓ ÉS AZ ÍZEK
A só az ételek ízesítése szempontjából is kiemelten fontos, hiszen egyszerre kiegyensúlyozza, vagy felerősíti az ízeket. Egy egyszerű, unalmas ételt is feldobhatunk egy kis sóval. A legtöbb fogás esetében igaz, hogy az elkészítés során folyamatosan adagolt, csipetnyi só kiegyensúlyozottabb ízeket eredményez, mint az asztalnál használt nagyobb mennyiség. Így jó, ha már főzés közben odafigyelünk a sózásra.
A SÓ FAJTÁI
Többféle fogyasztásra alkalmas sóféle is létezik. Tekintsük át a legismertebbeket, mert nem mindegy, milyet választunk.
[eadvert]
A normál konyhasó finomított. Ez azt jelenti, hogy keresztülmegy egy olyan tisztítási folyamaton, amely mélyen beleavatkozik anyagi szerkezetébe. Az ennek során kialakult nátrium- kloridot nemritkán még fehérítik is, hogy hófehér legyen. Mesterséges anyagokat is tartalmaz.
A kősó ezzel szemben megőrizte természetes formáját. Esetében finomítatlan, tisztítatlan sóról van szó, amelyet a föld mélyéből nyernek ki. Ez az életenergiában gazdag ősi só még tartalmaz bizonyos mennyiségű (általában 3-4 százaléknyi) ásványi anyagot, így például magnéziumot, illetve számos nyomelemet, például jódot. A tapasztalatok szerint ezt a természetes jódot a szervezet sokkal jobban hasznosítja, mint mesterségesen a sóhoz adagolt változatát.
A tengeri sóban rengeteg ásványi anyagok található. A napjainkban felhasznált étkezési só egyharmada a tengerből és egyéb sós vizekből származik. Hagyományos módon a sószárítókból nyerik ki, ahol a napon száradó sónak magas marad a nedvességtartalma. Ha ezek után nem szárítják utána mesterségesen, akkor természetes termék marad. Ehhez biotermékboltokban jutunk hozzá. Ha azonban ipari módon, a tengervízből kivonva állítják elő, akkor hozzáadott anyagokat is tartalmaz.
A Himalája-só is nagyon elterjedt. A világ legnagyobb sóbányája, Salt Range Pakisztánban, a Himalája lábánál található, itt még ma is ugyanúgy kézzel fejtik ki és dolgozzák fel a sót, mint a középkorban. De csak a kifejtett só 10 százaléka olyan jó minőségű, hogy étkezési célokra lehessen használni. A kitermelést követően gondosan, kézzel válogatják, a sótömböket megmossák, a napon megszárítják, majd különféle durvaságúra morzsolják. Az így keletkezett só teljesen természetes, ásványi anyagokban gazdag, és semmiféle segédanyagot nem tartalmaz. A homokkal, agyaggal enyhén szennyezett, másod- és harmadosztályú sóból többek között tealámpásokat és sólámpákat készítenek, amelyek a világ minden pontjára eljutnak.
A SÓ, MINT MONOPÓLIUM
A só nemcsak az élettani hatása miatt volt fontos az elmúlt évezredekben, hanem azért is, mert az elődeink hűtő híján sóval tartósították az ételeket. Gazdaságilag is jelentős szerep jutott a sónak, több országban monopóliumot jegyeztek be rá. Magyarországon a parajdi és a máramarosi sóbányák királyi fennhatóság alatt álltak, a kitermelt sót a folyókon szállították az ország belsejébe.
HASZNOS VAGY KÁROS?
Napjainkban rengeteg vita folyik arról, hogy a só vajon hasznos, vagy káros a szervezetünk számára. Egyesek fehéraranynak, míg mások a cukorhoz hasonlóan inkább méregnek titulálják. A fentiek tükrében itt is a mértékletességen lehet a hangsúly, ha odafigyelünk, hogy ne vigyük túlzásba a sózást és igyekszünk hanyagolni a gyorséttermi illetve a készételeket, amik az ízfokozás miatt jóval több sót tartalmaznak a kelleténél, akkor a só jó barátunk lehet.
