Most könnyű vadhúshoz jutni, szóval egy kicsit betáraztunk, többek között vettünk egy-két kisebb adag őzet is. A hétvégén került az étlapra az egyik kilós csomag. Általában nagyon egyszerűen főzök, szeretünk finomakat enni, de nem szívesen töltök órákat a konyhában, főleg ilyenkor, tavasszal (a téli több napos süteménysütés egy a másik történet).
Arra gondoltam, hogy az apróhúsból valami ragufélét készítek, ez a legegyszerűbb. (Nem pörköltet, mert épp elfogyott az ajándékba kapott zseniális és tökéletes őrölt pirospaprikám, és amit az üzletekben árulnak, még csak nem is hasonlít rá.) Felcsíkoztam az egy kiló húst, beledobtam egy mélyebb serpenyőbe két-három evőkanál (saját készítésű) vaddisznózsír társaságában, és nagy lángon hagytam fehéredni-pirulni. Közben bőven volt időm kibaktatni a kertbe, és a téptem egy nagy csokor zöld fűszert: főleg kakukkfüvet, kevesebb oregánót, pici ágacska rozmaringot. Életem párja pár aprócska borókabogyót is szállított a lentebbi részekről.
Közben a hús úgy nagyjából kifehéredett. Két közepes vöröshagymát meghámoztam, nem túl kicsi kockára felvágtam, mehetett ez is a húshoz. Jöhettek a fűszerek, só, bors, pici kömény, fokhagymapor, aztán fedő, rotyogás. A két utóbbi volt a következő négy óra fő programja, időnként odamentem a serpenyőhöz, megkavartam, öntöttem alá pici vizet, de úgy, hogy végig rövid szafton maradjon. Közben bőven volt időm napozni és olvasgatni.
Amikor pár óra múlva elkezdett kicsit puhulni a hús, akkor ment hozzá a sok-sok zöld fűszer (ha van bőven, akkor nem is szoktam ezeket összevágni, hanem ha már belefőtt az íze az ételbe, akkor kidobom belőle az ágakat), és így főztem tovább. Amikor már majdnem készen volt, akkor ment hozzá egy jó deci balaton-felvidéki vörösbor, egy kis konzervnyi átmosott csicseriborsó, és egy picike darabka méregerős kolbász felaprítva (ez utóbbi csak az erősítésért, mert sajnos minden más csípősből épp kifogytam).
Isteni lett a végeredmény. Két napig ettük. Az első nap egyszerű, sós vízben főzött édeskrumpli és kazalnyi friss zöld saláta ment mellé, a második nap pedig turbolyás tészta (mert a turbolyának is épp szezonja van, tele van vele az erdő széle, kaszálni lehetne). Egy hatalmas csokor turbolya leveleit letépkedtem, összevágtam, egy-két kanál zsíralján megfuttattam, ehhez kevertem hozzá a kifőzött tésztát. Nem is tudnám megmondani, hogy melyik változat volt jobb. Szerettük nagyon.
