Manapság villásreggelinek – vagy ha nagyon trendiek akarunk lenni, akkor brunch-nek – nevezzük a késő délelőtti, terítékes, gazdag étkezést. Krúdy korában még gáblinak hívták (ez a Gabelfrühstück becézett alakja, akkoriban ugyanis még jóval nagyobb volt a német nyelv befolyása). Bár Krúdy csak valami jófajta vendéglőben tudta ezt gáblit elképzelni – egy jó pohár sörrel, sós kiflivel indítva –, mi otthon is csaphatunk egy nagy délelőtti lakmározást.
„A közhasználati időbeosztás szerint a legtöbb percentje az embereknek körülbelül reggel hét óra felé kezd ébredezni, mozgolódni, a külső világ iránt érdeklődni. A hivatalok körülbelül nyolc óra után kezdődnek, éppen elegendő időnk van a felöltözködéshez, borotválkodáshoz, kávézáshoz, esetleg két tojáshoz, vajhoz, édességhez, teához, szalonnához, szalámihoz, sódarfaladékhoz, hirtelen sült kolbászhoz vagy az egy-két pohárka seprőpálinkához, tegnapi száraz zsemlyével, amely reggelinek ugyancsak nagy pártja van az országban…
Ha nagyon pontosan meg akarjuk állapítani, a gábli délelőtt tíz órakor kezdődik. Ekkorára érkeznek meg, talán még vehemensebben: a reggeli gyomrok, a kiskávéval és pálinkával elcsitított gyomrok…”
(Krúdy Gyula: A gábli története)
Ajánlunk pár igazán remek fogást, ha brunchre hívnák a barátokat, családtagokat:
https://videkize.hu/recept/miniomlett/
