A rebarbara (Rheum rhabarbarum) évelő növény. Nem különösebben igényes, jól tűri a hideget, elvan a kert egyik árnyékos sarkában (persze meghálálja a jobb körülményeket). Nagy, zöld leveleket növeszt, de ezek mérgezőek, csak a vastag levélnyelet fogyasztjuk. Ez a fajtától függően lehet rózsaszín vagy halványzöld. Hozzáértők azt tanácsolják, hogy június vége után már ne szedjük, addigra ugyanis nagyon megnő az oxálsavtartalma, az élvezeti értéke csökken, ráadásul arra is kell a növénynek idő, hogy regenerálódjék a tél előtt. Most, szezonban viszont érdemes ezzel is színesíteni az étkezési palettát, hiszen csak jót mondhatunk róla: általában bio minőség, mivel nincs kártevője, és ezért nem kezelik vegyszerekkel. Kalóriatartalma elhanyagolható. Sok benne a foszfor, a vas és a magnézium, az A-, B1-, B2– és C-vitamin. Oxálsavtartalma miatt azonban kerüljük a túlzott fogyasztását.
[eadvert]
Tisztítása:
A hosszú levélnyelek alsó, vastagabb részéből egy picit levágunk, majd körben lehántjuk a külső vékony hártyát, főleg az alsó, erősebb részekről. Óvatosan kell eljárni, tényleg csak a külső, vékony réteget szedjük le, hogy maradjon is valami.
Elkészítése:
Pillanatok alatt szétfő, szálaira esik, nagyon kell rá figyelni. A süteményekbe nem kell előfőzni, tökéletesen meg fog sülni egy gyors piskótában is. Nemcsak édességekhez használhatjuk fel, finom, pikáns mártást is készíthetünk belőle (húsételekhez) vagy adhatjuk sósan, különleges köretként is.
