A quiche (ejtsd: kis) lotaringiai dialektusban süteményt jelent (valószínűleg a német „kuchen” eltorzítása). A sütemény nevére a nancyi Szent Julianus kórház 1605. márciusi számadáskönyvében bukkantak rá. A tortát ennek előtte is készítették már, a francia neve „fouace”, ami hamuban sütött lepényt jelent, de Lotaringia történelme során hol német, hol francia terület volt, s a torta quiche néven vált ismertté. A quiche lorraine tölteléke húsos füstölt szalonnából, gruyère sajtból készül, tejszínnel elkevert tojással kötött, s ellenállva minden fogyókúrás intelemnek, ma is a legnépszerűbb töltött sós torta.
Az eredeti quiche-nek a tésztája általában tojás nélküli, erősen vajas, sós linzertészta, de tulajdonképpen szinte bármiből, akár nagyon vékonyra nyújtott kelt tésztából is készíthetjük. (Ezért is jó a maradék tésztáinkat – gondosan feliratozva – lefagyasztani, mert gyorsan összegyűlik egy pitényi.) Kis vállalkozókedvvel otthon is pillanatok alatt összedobhatjuk, de nyugodtan használhatunk hozzájuk készen kapható tésztákat. Leveles tésztát, élesztős-vajas tésztát, de kapható már kifejezetten quiche-hez való tészta is (kerekre nyújtva). Bármelyikkel nagyon finom lesz.
Tulajdonképpen, ha elég vékony a tészta, nem kellene elősütni, de akkor nagyon pontosan el kell találni a hőfokot, hogy a tésztaburok ropogós legyen, a töltelék süljön át egyenletesen, és se nyers, se égett ne legyen egyik része sem. Ha biztosra akarunk menni, jobban járunk egy kis elősütéssel.
Bármivel tölthetjük a tésztakosarat, minden kis maradékot elhasználhatunk. Pár karika kolbász, egy-két szelet sonka, megmaradt párolt zöldség, száradni induló sajtvégek, minden mehet bele, az a lényeg, hogy aztán nyakon öntsük egy tojásos-tejszínes (vagy tejfölös) keverékkel.
