Kifejtőborsó (például Rajnai törpe, Debreceni világos és sötétzöld): ezt vethetjük a legkorábban, kevésbé érzékeny a hidegre, pár fokos fagyot eltűr. Cukortartalma hamar keményítővé alakul, ez azt jelenti, hogy a leszedés után gyorsan fel kell használni (akár friss ételhez, akár fagyasztáshoz), egyébként gyorsan megöregszik. Magja gömbölyű, sima héjú, jól hántolható.
Velőborsó (például Kelvedon csodája, Zsuzsi, Jubileum, Rondo): érzékeny a fagyra és a hidegre, ezért csak április közepén vetjük. Több vizet igényel, mint a kifejtőborsók. Mivel a cukortartalma csak lassan alakul át keményítővé, zsengeségét sokáig megtartja. Magjai nagyok, szögletesek, ráncosak. Nem hántolható.
Cukorborsó: nálunk kevésbé elterjedt. Mivel a hüvelyéből hiányzik az ezüstös védőhártya, héjastul fogyasztható, elég, ha a két végét levágjuk. Akkor a legfinomabb, amikor a szemek még nem fejlődtek ki benne. Rizottókhoz, zöldséges ragukhoz csodálatos.
