Bornemisza Anna több mint háromszáz éves szakácskönyvében jócskán találunk szömörcsögöt (azaz gombócot). A mai közízlés szerint a legtöbbjének ugyan kicsit furcsa ugyan az ízesítése, és a recept sem nevezhető túlzottan részletesnek, de ha nem is fogjuk elkészíteni, olvasgatni azért nagyon szórakoztató.
Itt van például kezdésnek egy sima, húsgombócos tyúkleves:
Szömörcsögöt tyúkmellybűl: Vagdald meg borjúzsírral együtt. Vagdalj tyúkmonyat (tojást) is belé. Csináld meg, s főzzed tyúkhús-lévben, petrezselyemgyükérrel: jó étek.
Aztán egy izgalmasan ízesített fasírt:
Metéld apróra az (ökör)húst. Végy egy kevés tört borsot, sáfrányt, sót, három vagy négy tyúkmonyat (tojást). Áztass cipót bé, nyomd ki, vagdald az hús közé. Tégy tengeri- (ribizlit) és fekete szőlőt közibe. Csinálj hosszú avagy gömbölyű szömörcsögöt belőle. Rántsd meg vajban szép lassan, azután rakd valami jó feketelévbe.
Persze desszert is készült ebben a formátumban:
Az keményen főtt tyúkmonyat vagdald meg aprón tengeriszőlővel (ribizlivel), borssal, sáfránnyal s nádmézzel. Egy nyers tyúkmonyat vagdalj meg aprón kenyérben. Csinálj szömörcsögöt belőle, rántsd meg vajban. Tedd jó feketelévbe vagy sűrű mondolalévbe (mandulalébe), úgy jóízű lészen.
Itt meg pár mai szömörcsög receptje:
