A zsálya (Salvia officinalis) régi, közismert, mediterrán eredetű fűszernövény. Jellegzetes, kesernyés aromáját főként húsételekben használjuk, de zöldség- és tésztafélék mellé is jól párosítható. Csakúgy, mint a rozmaringot, ezt is szűk kézzel kell adagolni, elég belőle egy-két levélke, mert nagyon intenzív az íze.
Gyógynövényként is ismert, már az ókorban is széles körben alkalmazták, majd a középkori Európában is rendszeresen használták. Tulajdonképpen szinte nincs is olyan betegség, amelyre nem ajánlják. Serkenti az emésztést, tisztítja a vért, antibakteriális hatású, gyulladásgátló. Torokfájás, ínygyulladás esetén is erősen javallt az alkalmazása. Legegyszerűbben tea formájában fogyaszthatjuk: leforrázunk pár levelet, majd 10-20 perc múlva leszűrjük, és már ihatjuk is.
Termesztése egyszerű. Ősszel vagy tavasszal magról ültetjük vagy tőosztással szaporítjuk. Évelő félcserje, melegigényes, de általában jól viseli a telet is, a talajban nem válogat. Egy család szükségleteit egy-két bokor teljesen kielégíti. Érdemes is termeszteni, mert kereskedelmi forgalomban elég ritkán kapható.
Téli tartósítása sem gond, könnyen szárítható, aromáját jól megőrzi. A legegyszerűbb, ha pár leveles zsályaágból laza csokrot kötünk, és szellős, száraz helyre kiakasztjuk, míg zörgősre nem szárad. Ekkor áttesszük egy jól záródó üvegbe vagy dobozba, és pont úgy használhatjuk, mint a friss leveleket.
Csirkecomb paradicsommal, padlizsánnal, olívabogyóval, kapribogyóval
