Aki azt állítja, hogy soha nem találkozott csiperkegombával, az vagy füllent, vagy rossz a memóriája. Hiszen mindenhol jelen vannak: erdőn, mezőn, parkokban, de a boltok polcain is ott gömbölyödnek a fehér vagy barna labdacsok.

Csiperke kint is, bent is

Fogy a csiperke az üzletekben, nem is akárhogyan: nagyjából évi 15 ezer tonna, kizárólag termesztett fehér meg barna csiperkegomba kel el évente a hazai boltokban. Sokaktól hallottam, és lényegében igazat is adok nekik: a bolti gomba biztonságos. Ráadásul friss, válogatható, akciósan tizedannyiba kerül, mint a piacon valamely nemesebb erdei gomba, s főleg nem kell érte erdőn-mezőn kóborolni. Igaz ugyan, hogy a termesztett gomba íze nem éri utol a természet adta társainak aromáját, de hát valamit valamiért…
Pedig a bolti csiperkének kiterjedt rokonsága van, nemzetsége mintegy háromszáz fajt számlál. A hétszáz-egynéhány oldalas gombász kézikönyv pont 29 fajt tárgyal, ennyivel akadhatunk össze a természetben a világ hozzánk közelebb eső részein – az elsők már meg is jelentek, s októberig-novemberig folyamatosan beléjük botolhatunk majd. Léteznek néhány centire növők és másfél arasznyiak, fehérek és színesek – s persze ehetők meg mérgezők. Nyilván nem mutatjuk be itt mindet, csupán néhány fontos általánosságról szólunk.
Fontos ökölszabály a csiperkék ehetőségére nézve a húsuk színeváltozása alapján való osztályozás: eszerint amelyiknek vörösödik, narancsosodik vagy fehér marad a húsa a megvágott tönkjében-kalapjában, az mehet a fazékba, amelyik viszont sárgul, az marad ott, ahol volt. Tapasztalt csiperkészek tudják, hogy az igazság ennél árnyaltabb, de első megközelítésnek ők is elfogadják ezt.
A csiperkék közös tulajdonsága a húsos kalap (ami lehet sima vagy pikkelyes); a fiatalon rózsás, később megbarnuló, szabad (azaz nem tönkhöz nőtt) lemezek; a barna spóraporuk; a gallér a tönkön. Tehát ennél gombábbnak már nem is mutatkozhatnának – ezért kevésbé figyelmes emberek összetéveszthetik más gombákkal is.
Jobb esetben valamely tarlógomba kerül a zsákmányba. Ezek nagyon hasonlóak a csiperkékhez, ám a lemezei sosem barnulnak meg, a tönkjük pedig csuklósan kifordul a kalapból, míg a csiperkéké nem. A fehér színű tarlógombák ehetőek, de azért különbséget tenni fontos.
Rossz esetben viszont akár gyilkos galóca vagy fehér galóca is kerülhet a gyűjtő kosarába. Amelyek – nos, gyilkolnak. Alapszabály: ha egy gombának fehér bocskora (a tönk alját körülvevő „tojáshéjmaradék”), fehér gallérja, valamint fehér lemezei vannak, nincs mit keresnie a kosárban.

Király Farkas

A szabadban gyűjtött gombát mindig nézessük meg szakellenőrrel!

Rakott padlizsán csiperkés mártásban sütve

Gombás paprikás burgonya

Citromos gombaleves afrikai harcsával, lestyánnal, tejszínnel

Csiperkével töltött fasírt újkrumplival és pirított gombával

Gombafasírozott petrezselymes hajdinával

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.