Eger és környéke nemcsak a várról, a Líceumról vagy a Szépasszonyvölgyről híres, hanem arról is, hogy kiválóakat lehet itt enni. No és inni is természetesen. A hevesi megyeszékhely történelme rendkívül színes. A mozgalmas évszázadok nagy mértékben befolyásolták az itt élők mindennapjait, így étkezési szokásaikat is.

Egerben jártam, békát lakomáztam

Béka és pisztráng

Ha betérünk egy egri étterembe, jó eséllyel fogunk két, vízben fellelhető jószággal találkozni. Egyikük a pisztráng – például roston, fűszeres vajjal -, másikuk a béka, amely rendkívül finom, bár a mai, elcsirkésedett világunkban sokan idegenkednek tőle. Nagy tévedés így tenni, mert a béka húsa sokak szerint még a háztáji csirkehúsnál is finomabb, amihez meg a legtöbb ember amúgy sem igen jut hozzá. Érdemes hát megkóstolni, ha Egerben járunk, mert amúgy drága, és nehezen beszerezhető portéka.

Érdekes elkészítési módját gyakorolják errefelé a már említett pisztrángnak. A megtisztított, de egészben hagyott pisztrángot megsózzák, esetleg egy kicsit befokhagymázzák. Ezután pirospaprikába hempergetik, olyan vastag réteget képezve rajta, amilyet csak lehet, majd nyársra húzzák. Egy másik nyársra szalonnát húznak, majd a nyílt ég alatt, parázson sütik meg, úgy, hogy a szalonna zsírját a pisztrángra csöpögtetik. Akkor van kész, ha kifordul a szeme.

A város nem fekszik messze a szlovák határtól, így a kölcsönös hatások rendre felfedezhetőek az ételekben.

A vidék lakóinak mindig kevésből kellett boldogulni, de leleményesen, és különösen finoman főztek. A krumpliból és más zöldségfélékből készült változatos ételeiknek éppen egyszerűségükben rejlik a szépségük, azaz a finomságuk.

Eger varoskep

Fotó: Vidék íze/Habik Csaba

A város alatti világ

A borok vidéke ez. Nem csak isszák, főznek is vele. Az utóbbi húsz évben hatalmas fejlődés zajlott le. Az egri borászatok ma már valóban olyan színvonalú nedűket állítanak elő, melyek méltók régi, nagy hírükhöz. Nem könnyű persze a rendszerváltás előtti mennyiség-orientált elvek évtizedes rombolásán felülkerekedni, ezért különösen meg kell becsülnünk azokat, akiknek ez kemény munkával sikerült.

Vajon át lehet sétálni Eger egyik végéből a másikba, mindvégig a föld alatt tartózkodva? Igen, bár a tekervényes alagutak sokáig fogva tartanák a kedves barangolót. Egerben százával találunk pincéket, melyek járatai átszövik a város alatti talajt. A Széchenyi út mellett található lyukpincék, valamint az Eger-patak észak-déli irányban húzódó nyugati terasza sok családnak otthonul szolgálnak. Az idők folyamán számos nagymúltú pince lett az enyészeté. Az igazi bortároló pincerendszerek ma már inkább Eger környékén találhatók.

Barangolás a Maros mentén

Megjelent a Vidék íze magazin júniusi száma!

Bakonyi betyárok nyomában

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.