A birs őshazája a Kaukázus, onnan terjedt szét a világban. Jelenleg főleg Európában és Ázsiában termesztik. Bár van egy-két olyan különleges változata, amelyik nyersen is fogyasztható, általában kőkemény, és meg kell sütni vagy főzni, hogy megehessük.
Utóérő gyümölcs, érdemes későn szüretelni (az sem baj, ha megcsípi a dér), és aztán hűvös helyen tárolni még egy ideig. Nem véletlenül sorakoztatták régebben a hideg szobában lévő szekrények tetejére, ott szépen befejezték az érést a szép sárga gyümölcsök.
Különleges, pikáns íze erősen megosztó, van, aki odavan érte, van, aki még az illatát sem szereti. Pedig érdemes vele jóban lenni, hiszen nagyon magas a pektintartalma, nem véletlen, hogy a legismertebb gyümölcskocsonya a birsalmasajt. A pektinnek is több jótékony hatása van a szervezetünk működésére. A birs C-vitamin-tartalma is kiemelkedő. Van benne többféle ásványi anyag is (főként kálium, nátrium, vas, cink, réz).
Sós és édes ételekhez egyaránt használhatjuk. A nagy klasszikus, a birsalmasajt, de mellette készülhet birsalmakompót vagy birsalmalekvár is, mindkettő remek kísérője lehet a vasárnapi pecsenyéknek. Frissen is használhatjuk, remek pikáns ízt kölcsönöz például a tartalmas leveseknek. Tehetjük süteményekbe, rétesekbe is, almával, mákkal, dióval keverve.
