Egy-két évszázaddal ezelőtt a mángold még a legismertebb zöldségfélék egyike volt. Szép lassan azonban kiszorította a spenót, mert annak egyszerűbb volt a termesztése. Szerencsére ismét sokfelé elkezdték termeszteni, és főként termelői piacokon gyakran lehet kapni. Ámbár a felhasználási területe eléggé hasonlít a parajéhoz, tulajdonképpen a cékla rokona. Szemre is nagyon hasonlóak a leveleik, de a mángoldnak csak ezt a részét fogyasztjuk, a gyökerét nem. A levélszárakat le szoktuk vágni, de ezeket is meg lehet enni, pont úgy használhatjuk fel, mintha spárga lenne. A mángold rengeteg rostot tartalmaz, emellett sok benne a vas, a kálium, a magnézium, a folsav és a béta-karotin, és természetesen magas a vitamintartalma is (elsősorban B1, B2 és C). A kalóriatartalma viszont elenyésző (100 grammban 14 kalória van), a fogyókúrázók jó barátja.
Pár napig jól tudjuk tárolni a hűtőszekrényben, ha nedves papírtörlőbe csavarjuk. Mindig nagyon alaposan mossuk át a leveleket, a mély bordákban meg tud tapadni a föld. Ha főzzük, mindig adjunk hozzá egy nagy csipet szódabikarbónát, hogy megőrizze a szép zöld színét. Citromot viszont nem ajánlatos hozzáfacsarni, mert attól beszürkül. Ha a főzővízbe teszünk egy kis cukrot is, még gazdagabb lesz az íze.
[eadvert]
