A hajdina igazából nem is gabona, hanem a keserűfűfélék közé tartozó növény. A háromszögletű magja viszont kiváló gabonahelyettesítő. Többféle néven is emlegetik: tatárbúza, tatárka, pohánka, haricska.
[eadvert]
Régen a szegények eledele volt, a drága búza helyett ették, mára megfordult a helyzet, a hajdina vagy az abból őrölt liszt lassan tízszer drágábban kapható, mint a búza(liszt). Mégis javasoljuk a fogyasztását. Kalóriatartalma viszonylag alacsony (290 kcal/100 g), sok magnéziumot, vasat és B-vitamint tartalmaz. Gluténmentes, tehát az arra érzékenyek is ehetik. Nagyon sokféleképpen készíthető, édes és sós ételekbe egyaránt felhasználhatjuk (mint például a rizst is). Íze elég hangsúlyos, diós aromájú. Többféle színben kapható, minél sötétebb, annál erőteljesebb ez az íz, tehát ha nem akarjuk, hogy domináljon, akkor válasszuk inkább a világosat. Csak úgy, mint a kölest, ezt is nagyon alaposan, több vízben át kell mosni főzés előtt, mert különben keserű lesz. Két-háromszoros vízben főzzük, viszonylag hamar megpuhul.
Ha édes ételbe tesszük, akkor csak egy csipet sóval ízesítjük a főzővizet (persze főzhetjük tejben vagy növényi tejben is). A diós aromája remekül érvényesül például az alma és a fahéj mellett. Készíthetünk belőle felfújtat is, pont úgy, mint a rizskochot: a megfőzött hajdinát összekeverjük pár tojássárgájával, tojáshabbal, ízesítjük, és tepsiben megsütjük.
Ha sósan fogjuk fogyasztani, akkor erősebben sózzuk a főzővizet. A megfőtt hajdinát összekeverhetjük párolt zöldségekkel, összevágott zöldfűszerekkel, remek köretet kapunk, de egytálételnek is elmegy.
Megőrölve, lisztként adhatjuk kenyerekhez, kevert süteményekhez, palacsintához. Elég jó tartású lisztféle, akár tojás nélkül is süthetünk belőle lepénykéket vagy palacsintát.
