Mindenki ismeri a májas és a véres hurkát, elképzelhetetlen nélkülük a disznótor. Kiváló módszer a sertésbelsőségek, nyesedékek, értéktelen részek hasznosítására. A hozzávalókat általában előfőzik vagy leforrázzák, aztán összedarálják, elkeverik rizzsel vagy zsemlével, esetleg kölessel, gerslivel, burizzsel, végül ízesítik vöröshagymával, sóval, borssal, fűszerekkel (ki hogy szereti: pirospaprikával, majoránnával, fokhagymával, köménnyel, gyömbérrel, szerecsendióval, szegfűszeggel stb.). Gondosan kimosott bélbe töltik, aztán készre abálják (azaz nem főzik, hanem 80-90 fokon, forráspont alatt tartott vízben párolják). Nem tartható el sokáig, ezért általában még frissen megeszik a toros vacsorán, s a rokonoknak, ismerősöknek küldött kóstolókból sem felejtik ki. Nagyon sokféle változatban készítik az ország különböző részein.
Hagyományosan tepsiben sütjük, esetleg némi krumpli, savanyú káposzta társaságában. De sokféle ennél összetettebb ételt is készíthetünk belőle, változatosabb lesz az otthoni koszt. A lényeg azonban, hogy maga a hurka jó minőségű és finom legyen.
