1. BÉCSI SZELET
A klopfolt, borjúhúsból készített, panírozott, húsétel igazi klasszikus, de a neve ellenére nem Bécsből, sőt nem is Ausztriából származik. Egyes kutatások szerint a bundázott sült már a középkori spanyol szakácskönyvekben is szerepelt chuleta andaluza elnevezéssel. A hús „aranyozása” hosszú ideig divatban volt a bizánci udvarban, ahol valódi aranyporral vonták be a hússzeleteket. A mórok terjesztették el a szokást Andalúziában, amit onnan vettek át az itáliai fényűző udvarok. 1476-ban Benedetto Salutati firenzei bankár aranyporba forgatott mandulás kalácsot szolgáltatott fel azon a lakomán, melyet a nápolyi király tiszteletére adott. Így kerülhetett a panírozás szokása Milánóba is, onnan pedig a bécsi udvarba.
2. BOLOGNAI SPAGETTI
Ugorjunk át az olasz konyhára, sokak nagy kedvence a bolognai spagetti, azaz a spaghetti bolognese, aminek azonban igazából nem sok köze van Bolognához. Annyi stimmel, hogy a bolognai ragú egy észak-itáliai hús és paradicsom alapú mártás. Azonban ezt eredetileg vastagabb tésztákkal szolgálják fel, mert azok jobban megtartják a húst, mint a vékonyabbak. A spagetti viszont jellemzően Nápolyból származó száraz durumtészta, ennek megfelelően a hozzá készített szósz állaga sokkal testesebb, mert jobban megmarad a csúszósabb spagettin, mint a bolognai változat. Tehát olyan, hogy eredeti bolognai spegetti igazából nem is létezik.
3. MILÁNÓI MAKARÓNI ÉS SERTÉSBORDA
A bolognai spagetti párja a milánói makaróni, ami szintén egy paradicsomos alapú szószból készül csak nem darált hússal, hanem gombával és sonkával vagy szalonnával. Ennek a „híres olasz fogásnak” szintén nincs köze a névadó városához, Milánóhoz, sőt Magyarországon kívül máshol nem is nagyon ismerik ezen a néven. Ha továbbvisszük a dolgot, megérkezünk a másik „milánói” hírességhez, a milánói sertésborda, ami pedig végképp nem olasz étel. Inkább magyar találmány „milánói makarónival felszolgált rántott hús”.
4. NÁPOLYI SZELET
Megadjunk még mindig Olaszországban és vizsgáljuk meg a nápolyi szelet eredetét, amit a nevével ellentétben egyáltalán nem a dél-olasz városban találtak ki. A finomságot az osztrák Josef Manner alkotta meg. Az ötrétegű édességet 49-szer 17-szer 17-es szeletekben lehetett kapni, az egyes ostyák közé pedig mogyorókrémet kentek Mindezt először Ausztriában aztán szerte a világon. Az elnevezése azonban mégsem hasra ütésszerűen jött létre, a nevét a gyártáshoz eredetileg felhasznált egyik fő alapanyagának származási helyéről kapta. Ez pedig a mogyoró, ami Nápolyból származik.
5. BRASSÓI APRÓPECSENYE
Az elmegyek Brassóba és kérek egy brassóit elgondolás sem biztos, hogy célravezető, mert az ételnek igazából semmi köze a városhoz, vagy csak nagyon közvetve. Egy bizonyos legenda szerint egy Gróf Nándor nevű vasúti szakács találta fel 1948-ben a Brassó és Budapest között közlekedő vonaton. Olyan ételt akart ugyanis készíteni, amit zötykölődés közben is kényelmesen lehet fogyasztani, így született a brassói aprópecsenye. Egy másik legenda azt állítja, hogy egy óbudai kocsmáros felesége találta ki Brassóy Károly asztalosmester születésnapjára, és a nevét is az ünnepeltről kapta.
[eadvert]
