Májusban általában könnyen és olcsón tudunk gyönyörű fejessalátához jutni, sőt, a legtöbb kiskertben erős tútermelés van belőle. A hagyományos saláta úgy készül, hogy összekeverünk fél liter vizet egy deci szelíd ecettel (például alma- vagy fehérborecet), és feloldunk benne két evőkanál kristálycukrot meg egy csapott evőkanál sót. A cukor nyilván helyettesíthető édesítővel is. Az alaposan megmosott salátát ízlés szerint falatokra vagy cikkekre tépkedjük vagy vágjuk, és csak közvetlenül fogyasztás előtt forgatjuk össze ezzel a klasszikus lével. Így ropogós marad a zöldség. Ezt mondja a nagykönyv. Persze van, aki úgy szereti, hogy áll legalább egy fél órát az ecetes öntetben. Így a salátalevelek sokkal jobban átveszik az ízesítést, de sajnos elvesztik a ropogósságukat, hát ez ízlés kérdése.
Pár olyan nem túl szokványos ételt ajánlunk, amelyekhez remekül illik ez a hagyományos saláta.
A pittipanna egy skandináv maradékmentő egytálétel. Krumpli, húsos szalonna, hagyma, kolbászfélék, sült húsok, amit épp találunk a hűtőben. Mindent apróra vágunk és összesütünk egy serpenyőben, a végén tükörtojással koronázzuk. Mindenki imádja. És nagyon passzol mellé a jó ecetes saláta.
Az angolok híres pásztorpitéje nem véletlenül ilyen közkedvelt. Alul egy mindentbele zöldséges-húsos ragu (itt is elhasználhatunk sokféle maradékot), rajta pedig egy krémes krumplipürét. Mindez sütőben jól összesütve, megpirítva. Ehhez sem kell külön köret, csak egy jó nagy adag friss saláta.
Remek egytálétel a tepsis húsgombóc is. A kétféle húst főtt krumplival lazítjuk. Egy tepsit telirakunk válogatott, részben előfőzött zöldségekkel, erre jönnek a húsgombócok és a fűszerek. Mehet is a sütőbe. Emellé is remekül illik a ropogós fejes saláta.
