Imádjuk az újkrumplit, és ez mindig is így volt. Magyar Elek Az ínyesmester című híres szakácskönyvében a következőket írja róla:
„Az újburgonyának egyébként is mindig nagy a keletje. Az emberek nem csak azért örülnek neki, mert érkezése a várva várt nyár közeledtét jelenti, hanem mert valóban jó és kívánatos dolog, több benne a cukortartalom is, mint élemedettebb korában. Paprikás lé nélkül is finom, ha például sós vízben megfőzve s párolt petrezselyem zöldjével kevert forró zsiradékkal kikent, sütőbe tett tepsiben megpirítva adjuk az asztalra. Persze mindenkoron (amíg meg nem nőnek kis golyócskái) kaparva és nem hámozva, egészben hagyva, széjjel nem vágva és sem krumplinyomón, sem szitán át nem törve.”
Pár tanács a vásárlásához és a feldolgozásához:
Minél kisebb, annál finomabb. Ne befolyásoljon az ára, vegyük meg bátran az olcsó aprót (parázsburgonya), sokkal jobbak ezek az aprócska gumók, mint a nagyobbra nőtt társaik.
Nem kell hámozni, bőven elég, ha alaposan megmossuk, legfeljebb dörzsiszivaccsal kicsit dörgöljük át. Ha már nem friss a krumpli, és ezért meg akarjuk hámozni, áztassuk sós vízbe legalább félórára, könnyebb lesz lekaparni.
Ne vegyünk előre hámozottat, az ázásban elveszíti az ízét, vitamintartalmát.
Ne feledjük el, hogy pürének vagy krumplis tésztához csak az öreg krumpli jó, az újkrumplit másra használjuk.
