Általános tévhit, hogy a különböző tartási módok befolyásolják a tojás összetételét és annak táplálkozási értékét.
A tojás minőségére a takarmányok minősége és a megfelelő összetétele hat. Ha a takarmány sok kukoricát vagy zöld alapanyagot (pl. füvet) tartalmaz, a tojássárgája mélyebb, sötétebb sárga lesz, a szójaliszttől például pirosassá válik, a lenmag viszont barnássá változtatja. Kalciumpótlással pedig a tojáshéj vastagságát, erősségét lehet növelni. Illetve amennyiben a takarmány E-vitamin tartama vagy az Omega-3 zsírsavtartalma magasabb, a tojásban is megnő ezeknek az anyagoknak mennyisége.
[eadvert]
Tévhit az is, hogy a Föld jelenlegi erőforrásai elbírnák azt az elvárást, hogy minden tojást szabadtartású vagy ökológiai tartástechnológiával állítsák elő. És rendelkezésre áll korlátlanul annyi erőforrás (szabad földterület, munkaerő stb.), ami ahhoz kell, hogy a Föld lakosságát szabadtartású tyúkoktól származó tojásból lehessen ellátni.
A Föld erőforrásai végesek: kiszámolták, ha az Egyesült Államok tojásigényét szabadtartású vagy ökológiai technológiával állítanák elő, az annyi helyet venne igénybe, hogy az amerikaiaknak Kanadába vagy Mexikóba kellene költözniük. Ha ugyanezt a számolást elvégezzük Magyarországra, ahol egy évben 2,3 milliárd tojás fogy (2019-es KSH adatok alapján) 1015,5 négyzetkilométernyi területre lenne szükség, hogy minden magyar lakost szabadtartású tojással lássunk el. Amennyiben csak és kizárólag szabadtartású technológiával oldanák meg az ország tojásellátását, akkor egy Pécs nagyságú (163,2 km²) várost foglalnának el a tojótyúkok az ellátásukhoz szükséges takarmánytermő -és kifutóterülettel együtt. Adatok és számok tükrében az EU-konform ketreces tartástechnológiának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a rendszer a legfenntarthatóbb, ez terheli legkevésbé a környezetet: például az ammónia és szén-dioxid kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb – olvasható a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének (Tojásszövetség) kiadványában.
