A káposztafélék rendszertanilag a keresztesvirágúak közé tartoznak. A legrégebben termesztett, legelterjedtebb zöldségek közé tartoznak. Rendkívül alacsony a kalóriatartalmuk, viszont rostokban nagyon gazdagok. Különösen sok bennük a C-vitamin, de jelentős mennyiségben tartalmaznak K-, B1- és E-vitamint is. Ehetjük nyersen, főve, savanyítva, mindegyik változat gazdag jótékony hatású anyagokban, kedvezően hatnak a bélflórára, a bennük lévő mustárolaj természetes antibiotikum.
Fejes káposzta
A mindenes. Ehetjük nyersen, savanyítva, főzve, sütve. Több emblematikus magyar étel fő alapanyaga: töltött káposzták, rakott káposzták, székelygulyások, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Lila káposzta
Általában köretként fogyasztjuk. Rakhatjuk nyersen salátába is, de a leggyakrabban ízes párolt káposzta készül belőle pecsenyék mellé.
Kelkáposzta
Szintén a hagyományos magyar konyha alapvető zöldségféléje. Ebből készül például a frankfurti leves, az igenis finom (ha jól főzik) kelkáposzta-főzelék, a közkedvelt rakott kel.
Karfiol
Ezt is gyakran használjuk hosszú ideje. Remek levest főzhetünk belőle. Lerakhatjuk sajttal, tejföllel és/vagy morzsával, ránthatjuk, adhatjuk hús mellé. Többféle új étkezési irányzatnak köszönhetően ma ismét reneszánszát éli.
Pagodakarfiol
Lenyűgöző külsejű növény. Pont úgy használhatjuk, mint a sima karfiolt, az íze is majdnem ugyanolyan. Ha nem törjük össze, szépséges köret vagy vegetáriánus főétel készülhet belőle.
Kínai kel
Szintén csak az elmúlt évtizedekben kezdtük használni. Kellemes, nem túl erőteljes ízű zöldség. Nyersen remek tél végi salátákat készíthetünk belőle, egyébként ezt is süthetjük, főzhetjük.
